Nos, vasárnap kaptunk egy aranyos vizitet a szomszédtól még, miszerint mennyire hangosak voltunk, nem egyszer, nem kétszer, csak azt nem értem, hogy elsőre miért nem tudott szólni. Dorina nyitott neki ajtót, és azt mondta, elég mérgesnek tűnt a néni - oké, elismerem, párszor tényleg elég későn értünk haza, és négy lány egy visszhangos lépcsőházban tényleg tud hangos lenni - csak a közlés módjával nem értek egyet. Na de, ezentúl figyelünk erre, az biztos. Az meg a másik, hogy a többi szomszéd elég hangos és fura zajokat szokott produkálni, dehát. Nem mondok semmit. :D De gyanítom, hogy a felettünk levő kalapácsokkal dobálózik, de komolyan.
Ja igen, és lett kaktuszvirág leves is! Hasonlít amúgy a gyümölcslevesre. Csak sárgább. Meg magosabb. De finya volt nagyon. :)
Hétfőn nem volt semmi különös, a haladó olasz csoportnak még mindig nincs időpontja... Hej, ráérünk arra még, ugyebár. Megjött az ösztöndíjunk, mármint pár embernek, így mostmár csak ketten várnak rá, ami kezd jó arány lenni, bár tényleg két hete itt vagyunk. Sebaj, jobb később, mint soha!
Este elmentünk a "Tandemre", aminek az volt a lényege, hogy mindenki beszélgessen mindenkivel, és olaszul, spanyolul, angolul, akárhogy kommunikáljunk. Beszélgettünk két aranyos spanyol lánnyal amúgy, akik tudnak angolul - halleluja, de nem igazán a kérdésekre fókuszáltunk.
Voltak amúgy jó kérdések, pl. mit fogsz csinálni diploma után, és miért pont azt, meg miért választottad az erasmus programot; hát ilyen általános ismerkedős kérdésekkel vegyítve, hogy milyen filmeket és könyveket szeretsz, mi a kedvenc együttesed, ilyesmik.
Amúgy egyikünknek se volt ehhez akkor és ott nagyon kedve (most így a mi társaságunkról beszélek), de végül nem lett olyan rossz az este, mert eldumáltunk sok mindenkivel és Marco haza is hozott minket kocsival egész emberi időben. (Értsd: nem hajnali 4-kor.) A lányokkal kitaláltunk egy saját nyelvet konkrétan (iki language), igazából a megszólításokkal variálunk, de sajnos nem árulhatok el ebből többet, mert pont ez a lényege. Megint páran megjegyezték, hogy miylen jól beszélek angolul, ettől azért kicsit jobb kedvem lett. Köszi! Andrea aranyos volt, azt mondta, innentől csak olaszul hajlandó velem kommunikálni. Mondjuk azt elérte, hogy tényleg próbálkoztam, na. Tényleg.
Amúgy az az érdekes, hogy a "főembereknek" se volt túl jó estéjük; látszott, hogy páran kissé le vannak eresztve. Na igen. Offos vagyok én is. Nem volt túl jó kedvem se hétfőn, se kedden, de sejtettem, hogy ez a két hetes pont, ez lesz az, amikor először fogom kicsit rosszul érezni magam. Félreértés ne essék, csúcs ez az egész, és nagyon jófej emberek között vagyok, vagyunk, jó együtt lakni is, meg nevetünk is sokat, csak hát na. Néha előjön, hogy azért kicsit nehéz. Nehéz, mert próbálok félig még otthon is lenni, meg itt is fulltime, szeretném tudni, mi van a többiekkel, szeretnék velük mindent megosztani, dehát persze ez elég nehéz, sőt, szinte lehetetlen. Próbálom kihozni a helyzetből a maximumot, és nem rinyálni, tényleg, mert tudom, hogy mennyire szerencsés vagyok, hogy itt lehetek. De azt is tudom, hogy mennyire hiányoznak az otthoniak. Meg az otthoni dolgok. Meg úgy...ja. Felesleges erről hadoválnom, mert csak leesik mindenkinek. Mindenesetre úgy ánblokk szeretek itt lenni, tényleg. Hagynom kell még magamnak időt, hogy megszokjam, ahogy Vandzsi mondta. Imi sikeresen felvidított a csigás viccel, és Zsu is. Lávlik. <3 Ó A CSIGÁS VICC! A kedvencem.
Kedden amúgy a semmiért bementünk az egyetemre, mert elmaradt az óra - komolyan olyan, mintha nem akarnák egyszerűen, hogy mi iskolába járjunk - és hadovált valamit egy fazon, amiből csak a felét értettem kb, hogy miért nincs óra, meg hogy pénteken majd dupla lesz. Oké, szupi, köszke! Akkor csak gyalogolunk hazafele is 25 percet. :D
Ebéd közben hívott egy random olasz szám - nézem, úristen, ki ez, én fel nem veszem, Dorina felvette. Valami pasi hadovált olaszul, oké, engem keres, akkor átveszem. Egy árva szót nem beszélt angolul a fazon, na itt kezdődött a poén rész. Valami futárszolgálattól volt, hogy nekem hozott valami csomagot, a TIM-től (náluk vettük a telefonkártyákat is, meg az internetet is), ja és mellesleg fogalma sincs hol van ez az utca, ahol mi lakunk, leszek szíves elmondani neki. Hát drágám, még jó, hogy futár vagy, gondoltam magamban szeretettel, hogy romolna meg az összes befőtted otthon, na jó, megpróbáljuk, leszek én a gps-ed, ne foglalkozzunk a 21. századi technológiával egy percig sem. Végül is, két hete már itt lakom, tuti tudni fogom, milyen útról hadoválsz, ahol éppen jársz. Mindent bevetettem, és röpke 10 perc alatt sikerült a közeli benzinkútig elirányítani. Oké, ott tali, megyek, dehogy vagyok ideges, UGYAN, micsoda csodás munkás emberek, meg amúgy is, milyen csomag??? Dorina jött velem, alá kellett írnom egy papírt, és kaptunk a kezünkbe egy dobozt. Oké, mi ez? Nyissuk ki, hátha bomba. Kinyitottuk, valami modemféleség van benne, kábel, TÁVIRÁNYÍTÓ - aha, köszi, pont kérni akartuk!
Fogalmunk sincs miért, meg minek, ja és - EH?!
Írtam Andreának mi esett meg velünk, emrt közben meg ő válaszolgatott a busszal való kérdéseinkre, meg hogy ingyenes a könyvtár, ilyesmik - azt mondta, rendkívül olaszosan - hát megkaptuk, miénk, használjuk csak. Oké, máris nyugodtabb vagyok, hogy van egy plusz távirányító a házban.
Este megbeszéltük a lányokkal, miután Silivóék sem mutattak hajlandóságot, sőőt, Sestilia meghívta a bagázst a szerdai ESN partira - akkor ma este csendespihenő, és nem megyünk sehova. A fotózást pedig áttettük így nyilván szerdára. (A fotóboxos, négyenbenyomulunkafülkébe-kép elkészítését.)
Szerdán próbálkoztunk az egyik tanárnő fogadóórájával, Fanni be is ment, mivel ők közelebb laknak ugye mint mi, de nem volt ott. Oké, közben kiírtak mentorokat minden karhoz a facebook csoportban, szóval írtam is a Humanities-es csajnak, aki nagyon kedves volt, és délután kisétáltam, hogy találkozzunk. Amúgy megnéztem Google Maps-en, és csak 2,4 km-re van tőlünk az egyetem. :D Ja, és nem tévedtem el! Jó, Andrea állítása szerint itt nem is lehet, de azért na, én hírhedten rosszul tájékozódom. Ugyanis ez volt az első alkalom, hogy egyedül mentem.
Na de, felvázoltam a helyzetet, és nagyon rendes volt, próbáltunk megoldást találni, eljött velem megkeresni a tanárokat is, találtunk is! :D Aki felajánlott egy jó dolgot, úgyhogy most ezt próbálom leemailezni (ez így leírva de rosszul néz ki, de mit csináljak), hogy korábban vizsgázhassunk csak mi heten, mint amúgy lenne a vizsgaidőszak. Muszáj elkezdeni most ezt a procedúrát, mert Carmen is mondta, hogy ez bizony sok ideig eltarthat. De ne aggódjak, mert "anything's possible". Na ebben aztán már majdnem teljesen biztos voltam, tényleg, ezen az egyetemen szerintem még unikornist is tenyésztenek, mert hogy ez nem dől össze, ekkora káoszság közben, varázslatos. Lényeg a lényeg, valami folyamatban van! Éljen. Közben a Fannik megnézték a könyvtárat, ingyenes, és egész jó, bár a kölcsönzésről még nem tudunk semmit, de majd annak is utánajárunk.
Megbeszéltük Andreával és Silvióval hogy este elmegyünk pizzázni, úgyhogy Andrea jött értünk aranyosan kocsival, és bementünk a belvárosba. Amúgy ő csak 5 percet késett, Silvió talán 10-et, nem tudom, de nem annyira olaszosan érkezett. :D Mint ahogy szokott. Na szóval, beültünk erre a helyre, heten összesen, és rendeltünk hatféle pizzát. Mindenki evett mindegyikből, és aaattya ég, mennyire jók voltak!!! Különböző sajtokkal, meg sonkákkal, zöldségekkel közben magyaráztak is amúgy a srácok, hogy mi micsoda, meg az étlapon is végigmagyarázták, melyiken mi van. Silvio rendelt amúgy, mert ő annyit jár ide, hogy már ismerik. Ezért rendelhettünk olyat is, ami nem is volt az étlapon. Oda is jött valami főpincér szerűség, hogy ízlik-e minden. Ittunk sört is, na ez nem Perino volt, az biztos, mert nagyon finom volt. Már elnézést. Szóval evés közben meséltek egy csomót, ugyanis ma, azaz csütörtök reggel indultak egy ilyen konferencia szerűségre, az olasz ESN-nel kapcsolatban. Florence-be is mennek, meg Pisába, és nagyon várták már. Szóval arról volt szó, mi volt a korábbi években (vicces sztorik, picit szétnevettük az éttermet), na meg hogy most mi a terv, meg miről beszélnek a konferencián, ilyesmik.
Annyira jófejek amúgy, és folyton azt ecsetelik, hogy mi magyarok milyen kedvesek vagyunk. Én meg egyszerűen imádom hallgatni, ahogyan egymás között beszélnek olaszul, zseniális.
Utána elindultunk a sétálón, Silvio fagyit akart (nokomment:D), de végül kikötöttünk a Smallestnél ismét, és megkóstoltuk a CSOKOLATÍNÓT, nem írom le rendesen, mert nem érdemli meg, te atya ég, ez valami ördögtől való dolog, az biztos. Andrea videózott minket közben, és remekül szórakozott. :D Megvolt ezzel az Erasmusos beavatási szertartásunk... Hát, ha ittál már rosszat. Az nem az volt. Mert az ez. Ilyen kis mini üreges csokitéglalapban öntik ki (a nem tudjuk mit, de szerintem abszint volt), és beöntöd a szádba, és rá a csokit. Elnézést, de BITANG PUSZTULATOSAN ROSSZ VOLT!!! Ja és brutál erős, talán 80%-os. Szóval Andrea ezzel kissé megölt mindenkit. :D
Aztán átnéztünk a Vinery-be, ahol elvileg a parti volt tegnap este, de kb. senki nem volt ott, szóval vissza a Smallesthez, ahol meg már hatalmas tömeg kezdett lenni. Sok mindenkivel találkoztunk, és igazán jó érzés, hogy még csak két hete vagyunk itt, de már csomó embernek köszönhetünk úgy, mint ismerősök. Nagyon fáradt volt amúgy mindenki, szóval Andreával viszonylag korán hazajöttünk.
Szóval, boldog két hetet nekünk itt, még lesz sok, olybá tűnik, otthoniak pedig nagyon hiányoznak. <3
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése