ideiglenes búcsúzások, vizsga, három hónap ;

Egy hete szerdán elmentünk este a kínai étterembe a lányokkal, ami a Fanniék háza mellett van a centroban. A legfurább étterem a világon, alig volt amúgy vendég, de rendkívül ráértek az ottaniak, hatszor visszakérdeztek, mit is kérünk, összevissza hozták a kajákat és iszonyat lassan - négyen voltunk, ettünk levest meg másodikat, két óráig ott ültünk. :D De nagyon finom volt minden cserébe. Láttunk olyan asztalt, ami végülis egy akvárium lábakon, elég groteszk látvány volt. 

Hazafele pedig megláttuk az ÓÓÓÓRIÁÁÁSI karácsonyfát, amit a főtéren állítottak fel, nagy és kéken világít. Mögötte pedig ott állnak a pálmafák... Annyira aranyos dolog ez. :D

Aztán csütörtökön délelőtt elmentünk végül sikeresen Bariba a két Fancsitkával - sikerült is elmerülnünk néhány boltban, pl. a H&M-ben átvészeltük az esőt... :D Észre se vettük, hogy volt olyan.

Aztán Fanniék elmentek kávézni én pedig összefutottam Darioval, akit még a Salernós buliban ismertünk meg, jött velünk ő is oda ugyanis a busszal, csak ő ESN Baris. Egy olyan szép parkban sétáltunk körbe, nem is gondoltam volna, hogy Bariban van ilyen. Egész jó idő volt amúgy egész nap, a kis esőtől eltekintve. Megnéztük a tengert is, ott is nagyot mennek a karácsonyi kivilágítások mindenhol. :)

Azon elmélkedtem, meg a lányokkal is beszéltük, hogy hány idegen ember autójába szálltunk amúgy már be, amióta itt vagyunk? :D Vagy hát..."idegen". Értsd jól. Akiket alig ismerünk.

Mikor ideértünk, akkor is random srácok autjában ültünk, utána amikor fuvaroztak minket, Andrea, Vincenzo, Fabio, Mario, most a Dario, még el is vitt minket az állomásra, nagyon rendes volt. :) Vasárnap pedig a Valentina unokatesójának a férje, de majd eljutok odáig. :D 

Szóval vicces volt ebbe belegondolni, ezen amúgy még a Darioval is röhögtünk, hogy beültem mellé, mentünk, mentünk, és megkérdeztem, hogy most ez az a rész-e, amikor elrabol? 

van új sapkááám!

Na mindegy. :DDD Kalandos az életünk. Jó késő volt már, mikor hazaértünk. Fannival még elmentünk vízipipadohányt vadászni, kikötöttünk egy pakisztáni-arab-vietnámi negyedben, amiről én nem is tudtam, hogy létezik itt, de nagyon fura boltok voltak mindenhol, bazárok, ilyesmik. Bementünk az egyik boltba kérdezősködni, épp odaért egy fiatalabb srác, (amúgy olyan volt, mintha itt mindenki ismerne mindenkit, de tényleg) és mondta, elkísér minket szívesen, megkérdezi nekünk pár helyen. Így is lett, HÚSBOLTOKBAN kérdezősködtünk. :D Végül az egyik helyen mondta a srác, hogy holnap délután ötkor lesz, okés, grazie, ciao, majd jövünk, itt tali, ne feledd barátom.  

Hazafele még vettem némi kaját, mert már semmi nem volt kb, aztán siettem, mert a többiek már az itteni sarkon lévő pizzériában üldögéltek - ugyanis pénteken Évi is hazarepült, meg Lurkó barátja, Ati is. Szóval pizzáztunk még egyet közösen, lengyel lányok is ott voltak. Ashával nagyon nevettünk, mert bejött egy család, két kislánnyal, akiknél volt indokolatlanul sok mennyiségű ilyen műanyag játék póniló, amiből néhány unikornis volt. Rögtön elkezdtem nyáladzani természetesen, kislányok meg látták, hogy nézzük őket, szóval produkálták magukat, majdnem pónilopás lett a vége. 

Pénteken volt a vízipipaparti, nagy takarítások, a lányok sütit sütöttek, én mentem a dohányért (a húsboltba, (ahol a srác emlékezett ránk, és vette elő a pult alól a vízipipadohányt :DDD) némi italért, rágcsáért, aztán a meghirdetett 8 óra körülből az lett, hogy fél 9 után értek ide a Marcoék elsőként. :D Aztán csak jöttek és jöttek az emberek, a végén a lányok összeszámolták - huszonnégyen fordultak meg nálunk az este. Éjfél körül indultunk a belvárosba, addigra már mindenkinek jó kedve volt - beállított a francia lány a többivel, na meg Antonióval, aztán jött Valentina három barátjával még pluszban, Emiliano is hozott egy barit, úgyhogy a végén már a konyhában, a Dorina szobájában, a folyosón, az erkélyen, mindenhol ember volt :DDD Néhányan kocsival voltak a srácok közül, szóval mi el voltunk kényeztetve, és vittek minket a városba menet. Kissé ott szétszéledt a társaság, aztán el is hagytuk egymást egy kis időre, végül mindannyian külön utakon jutottunk haza a lányokkal. :D De a Fannival még egy jó órát elmélkedtünk hajnalban - reggel a világ folyásáról a folyosón. A lakás pedig egészen jól megúszta! Csak a műanyag poharak voltak mindenhol, felmosás, felsöprés, üvegek összeszedése, levitele, egy kis mosogatás és kész is. Mindenki nagyon jól érezte magát, szóval nagyon örültünk, hogy jól sikerült. :))) Na, meg hogy nem szóltak be a szomszédok, kész csoda. :D Újabb pont, amit kipipálhattunk a bakancslistánkon, a házibulit is felírtuk még szeptemberben. 

jobb is, amúgy, hogy nincs több kép. :DDD

Szombaton jöttek délután főbérlőink, a számlákkal, és öm, azóta nem fűtünk. :DDD ANNYIRA SOK VOLT A GÁZSZÁMLA, le se merem írni. Szóval napi egy órát mehet max a fűtés innentől, ennyi. Este elmentünk a lengyel lányokkal "mulatni", végül nagyon jól sikerült az este, rengetegen is voltak a belvárosban. Megint nem sikerült reggel előtt ágyba kerülni. :D AZÓTA IS FÁZUNK AMÚGY, szánjatok meg minket adótok egy százalékával, köszönjük.

Vasárnapra pedig meghívást kaptunk Valentinától vacsorára. Ő is ESN-es amúgy. Szóval a szülei meg az unokatesója férje jött értünk kocsival, mert egy kocsiba nem fértünk be, és mentünk Foggiától három km-re laknak az unokatesójáék, az ő házukban voltunk. A Marco, akinél én ültem a kocsiban csak olaszul tudott, szóval jól elszórakoztunk, de megértettük egymást mind. :D Van öt macskájuuuk, ez volt az első amit megláttunk a kocsiból kiszállva. Nagyon kedvesek voltak, és jajj! Van két kislányuk is, Naomi és Rebecca, 2 és 3 évesek, iszonyat cukik. :))) Marco felesége, Lidia beszélt valamennyit angolul, Valentina szülei nem, de azért megértettük egymást kézzel lábbal, úgy ahogy mindenkivel. :D Nagyon nagyon aranyosak voltak, annyira teletömtek minket mindenféle finomsággal, hogy alig bírtunk utána megmozdulni. Éjfél is volt már, mikor elindultunk haza. Azt beszéltük a lányokkal, hogy annyira olyan volt az egész, mint egy olasz film - hangos és mutogatós, és finomságokkal teli, borral, limoncelloval, kandallóval, és sok-sok nevetéssel. Nagyon aranyosak voltak tényleg, annyira jól éreztem magam, teljesen átitatott ez az igazi olasz életérzés. :)

Hétfőn este pizzázás volt, ESN szervezésben, egy nagyon jó helyen - szó szerint egy méteres pizzákat csinálnak, és ilyen kis zsúrkocsikon tolják ki. Befizettünk hét eurót és négy féle pizzát kaptunk, persze egy órás csúszásban voltunk, mert hát, nem felejtjük el, hol vagyunk éppen. Nagyon finom volt mindegyik, vizet is kaptunk, sőt, mivel Silvio ott ült a környékünkön, sört is. :D Utána elnéztünk a FreeTimehoz, aztán később jött át oda mindenki, és hoztak nekünk ingyen pandorot, ez az a karácsonyi kuglófszerűség, amit itt TONNASZÁMRA esznek karácsonykor, pénteken is hozott asszem a Vincenzo a buliba. Ja, meg ingyen pezsgő is volt! Elbeszélgettünk, koktéloztunk, aztán hazafele a lányok táncikáltak egy jót, mert üres volt minden út kb. :D Ideraknám a videót, de megölnének. :D 

Kedden Lurkóhoz mentem át délután, mert ma, azaz szerdán vizsgáztunk, úúúgy ááám. Tanultunk, vagy hát közben hatszor megszakadtunk a röhögéstől, teáztunk és pizzáztunk, igazából nem is stresszeltünk annyira a dolgon. Aztán én még egész éjjel nyomtam, így szoktam vizsgák előtt, és nulla perc alvással mentem Lurkóért délelőtt, hogy na, akkor mehetünk, nyomjuk - egy szóbelink volt, munkapszichóból, de olyan rendes volt a nőci, nagyon olcsón megúsztuk, és max pontot adott mindkettőnknek amúgy. A másik tanárunk, nos, ő, ömm. Nem volt bent. :DDDDD Felhívták telefonon, hogy ugyan már, merre jár a szentem, ja, ő ma nincs, majd holnap menjünk vissza kettőre írásbelizni. OKÉ, KÖSZI! Lurkival toltunk egy győzelmi kebabot, aztán hazavánszorogtunk, és délután bealudtam pár órára. Ma reggel amúgy már Fanni is hazament, szóval Dorinával maradtunk ketten. Tegnap éjjel még kaptam tőle karácsonyi cukiságot - ZENÉLŐ KÉPESLAPOT!!!!!!!!!!!!!!!!! Imádom, köszi Nagyi <3 meg téged is! 

Aztán most este valahogy felkeltem és Dorinkával rittyentettünk egy olyan vacsorát, ami úgy nézett ki, hogy megnéztük, mi van még a hűtőben, fagyasztóban, mert bizony el kell fogyasztani mindent a héten ugyebár, mert hazamegyünk, és ki fogjuk húzni a hűtőt is. Szóval nagyon sok finomságot találtunk, az a lényeg. :D Pl. EGY DOBOZ FAGYIT IS, de azt majd holnap esszük a palacsintához, ugyanis annyi lekvárunk is van, hogy egyből szerveztünk egy palacsintázást holnap délutánra a lányokkal. 

Képek hiányában vagyok most kicsit, ugyanis a telefonom képernyője olyan szinten haldoklásnak indult, hogy örülök, ha tudom használni magát a telefont, Á NEM IS IDEGESÍTŐ :D hazaértem, már hajítom is a szervizbe azzal a lendülettel... 

Szóval most itt tartunk, ma van három hónapja, hogy felszálltam a repülőre először, ami idehozott. :) Hihetetlen, három hónap. Mintha csak tegnap lett volna, de közben meg annyi minden történt, hogy valahol mégis csak egy évnek érezzük. :D Fura lesz hazamenni. Várom már. De közben egy részem alig várja azt is, hogy visszajöhessek még januárban. Félig vége van már...

Pedig mi csoda ez az egész, ó. Gyerekek, menjetek erasmusra. 

úgy szeretem ezt a képet! <3 (rómában volt)

De fog hiányozni ez az egész. Te jó ég...
Na, inkább elmélkedek Dorinkával, hogy most megyünk-e ma még valahova, mert holnap iszonyat zsufi napunk lesz, aztán még pénteken Traniba akarunk menni kirándulni a többiekkel, akik még itt maradtunk, szombaton meg már nekiállunk pakolni nagyban... Dorina és Fanni vasárnap, Lurkó és én hétfőn pedig távozunk. Legalábbis ~1hónapra.

még mikor a mukik itt voltak... <3

reggel hétkor már dobnám a kukába a jegyzeteket...