egy hete újra itt, hát megloptak ;

Szóval tegnap volt egy hete, hogy újra itt vagyok, két pillanatnak tűnt.

Tegnap volt az is, hogy kilopták úgy a telefonomat a táskámból, hogy fel sem tűnt.

Van az, hogy mindig azt hiszed, ilyen csak mással történhet, veled biztos nem, te úgyis figyelsz a cuccaidra, nem iszol annyit, csekkolod a táskád, be is van zárva, a válladon van végig... ÉS MÉGIS. Előfordul. Amikor nyúlnál a BELSŐ zsebbe a telefonért, de nincs ott. Rég voltam ennyire kétségbe esve. Csak elkezdtek potyogni a könnyeim és nem is tudtam kinek szóljak, hova menjek, ilyenkor mivan? A lányok annyira aranyosak voltak, azonnal elindultak velem haza, hogy megpróbáljam bemérni ezzel a csoda icloud akármivel. Dehát már ki volt kapcsolva. Annyit tudtam tenni, hogy beállítottam, hogy amint bekapcsolják, letörlődik a tartalma. Az én tartalmam. Az én személyes dolgaim. Gusztustalan. Most néztem délután, és már törölve lett. Szóval bekapcsolták. Hát remélem igazán boldogok vele............... 

A fél klubbot kirabolták. Hallottam spanyolokról, lengyelekről, akiket megloptak, egy egész halomnyi telefont, pénzt, kulcsot, mindent gyűjtöttek be ezek az akárkik tegnap este. Hát gratulálok.

Anya és apa is próbált megnyugtatni. Tudom, hogy nem az én hibám, mégis hülyének érzem magam.

Köszönöm a lányoknak, hogy reggelig itt virrasztottak velem, és próbáltak megnyugtatni, Fanni telefonjába átraktuk a magyar kártyám, legalább az megvan... az olaszt elvitték... De így tudtam az otthoniakkal azonnal kontaktba lépni. Ez csak egy tárgy, tudom, de akkor is.

Amúgy a héten kávéztunk, igen én is, pizzáztunk, sétáltunk, megírtam az utolsó beadandóm is, vizsgáztunk, mindenki mindenből megvan, pipapartiztunk, de csak lájtosan a rendőrös incidens után... Ja igen, még a rendőröket is ránk hívták, mert tésztát főztünk vasárnap hajnal háromkor. Elég muris volt, hárman ott ültünk a konyhában, a rendőrök meg valószínűleg országos partira számítottak, mert azt kérdezték, hol vannak a többiek? Hát, mondtam, csak mi vagyunk. Majdnem elröhögték magukat. Majd távoztak. Felső szomszéd nem is bolond, dehogyis. Kalandos egy hét volt az biztos. Az erasmus irodában is jártunk, kaptunk mindenféle papírokat, a Dario is ellátogatott Foggiába, úgyhogy vele is eldumáltam egy estét, és elvileg hétfőn indulunk Szicíliába.  

Most eléggé le vagyok eresztve, nem is írok többet, csak a meglevő képekből (mert nem rég mentettem le párat) rakok inkább ide. A többi sajnos már odaveszett.

visszatértem ;

NA HÁT MEGINT ITT - BOLDOG ÚJÉVET MINDENKINEK!

Az utolsó közös péntekünkön decemberben PALACSINTAPARTIT tartottunk, a "fogyjon el az összes lekvár" szellemiségben - rosszullétig nyomtuk, öt üveg lekvárral. :D Az utolsó közös szombatunkat pedig szintén Lurkónál töltöttük közös filmezés és pizzázás tekintetében, az aludj csak, én álmodom társaságában. :) Nagyon jó volt, aztán Dorinával ott is aludtunk Lurkónál. Másnap korán elindultunk haza, mert Dorina és Fanni hazarepültek. Nagyon furcsa volt, amikor Dorinka is elment, és egyedül leültem az ágyra. A hősugárzó ment, annyira hideg volt a lakás többi részében, hogy az valami hihetetlen.

úton hazafele küldték nekem <3

Ketten maradtunk egy napra Lurkival, bementünk még este a karácsonyi vásárba, elköszöntünk Tamcsitól, rengetegen voltak a belvárosban. Fények, sok ember, karácsonyi vásár, zene szólt, iszonyat hangulatos volt. :)

Aztán visszajöttem a lakásba, összepakoltam, vizet, gázt elzártam, lehúztam a redőnyöket, elmosogattam, éééés...ismét Lurkónál éjszakáztam. átráncigáltam valahogy hozzá a két böröndömet, mai napig nem tudom hogyan sikerült ez. :DDD Másnap délelőtt Mario jött értünk és kocsival vitt minket az állomásra, annyira aranyos volt :), onnan pedig reptér, onnan pedig haza, onnan pedig... Veszprém. 

De jó is volt amúgy hazaérni, karácsonyi készülődés, nagy összejövetel a veszprémi barátkákkal, és aztán karácsonyozás a családdal. :))

Annyira meglepődtem és meghatódtam, hogy olyan sokan írtak a kis erasmusos családunkból karácsonykor, újévkor, annyira jól esett. <3

Aztán egy hét Pest, ott is nagy újratalálkozások, szülinapozás, szilveszterezés, új év, és aztán... vizsgaidősuck. Jöttek sorra a vizsgák, és én csak virrasztottam, vonatoztam Veszprém és Pest között, és sokszor ki is ment a fejemből, hogy majd 15-én jövök ide vissza. Sok jó dolog történt persze közben, mint a tanulásunk Zsuval, vagy az a38-as bulizás a srácokkal, vagy az #eszterfeszt2 - újratöltve összejövetelek. :) Imádtam, három hét úgy elröpült otthon, hogy kettőt pislogtam. 

Aztán 14-én még vizsgáztam egyet délután, és egy esti-reggelre nyúló jó közös este után pakoltam a kis bőröndöm, és indultam a reptérre. 

Fannival és Dorinával repültünk vissza, a többiek már vááártak minket. Leszálltunk és rögtön be is toltunk egy jó foggiai kebabot. :D

Nagyon furcsa újra itt lenni, de nagyon jó, mintha csak hazatértünk volna. Mindenki kissé halott volt, az utazás miatt is, úgyhogy végül ma este nem lett nagy mulatság, majd holnap este már jobban megnyomjuk a welcome szellemet, Dorinának is volt szülinapja, úgyhogy van okunk az ünneplésre! Lurkó sajnos már nem jön vissza, MAMMA hiányozol innen, de amúgy együtt a csapat újra...

 üdv nekünk újra itthon! :)