Szóval tegnap volt egy hete, hogy újra itt vagyok, két pillanatnak tűnt.
Tegnap volt az is, hogy kilopták úgy a telefonomat a táskámból, hogy fel sem tűnt.
Van az, hogy mindig azt hiszed, ilyen csak mással történhet, veled biztos nem, te úgyis figyelsz a cuccaidra, nem iszol annyit, csekkolod a táskád, be is van zárva, a válladon van végig... ÉS MÉGIS. Előfordul. Amikor nyúlnál a BELSŐ zsebbe a telefonért, de nincs ott. Rég voltam ennyire kétségbe esve. Csak elkezdtek potyogni a könnyeim és nem is tudtam kinek szóljak, hova menjek, ilyenkor mivan? A lányok annyira aranyosak voltak, azonnal elindultak velem haza, hogy megpróbáljam bemérni ezzel a csoda icloud akármivel. Dehát már ki volt kapcsolva. Annyit tudtam tenni, hogy beállítottam, hogy amint bekapcsolják, letörlődik a tartalma. Az én tartalmam. Az én személyes dolgaim. Gusztustalan. Most néztem délután, és már törölve lett. Szóval bekapcsolták. Hát remélem igazán boldogok vele...............
A fél klubbot kirabolták. Hallottam spanyolokról, lengyelekről, akiket megloptak, egy egész halomnyi telefont, pénzt, kulcsot, mindent gyűjtöttek be ezek az akárkik tegnap este. Hát gratulálok.
Anya és apa is próbált megnyugtatni. Tudom, hogy nem az én hibám, mégis hülyének érzem magam.
Köszönöm a lányoknak, hogy reggelig itt virrasztottak velem, és próbáltak megnyugtatni, Fanni telefonjába átraktuk a magyar kártyám, legalább az megvan... az olaszt elvitték... De így tudtam az otthoniakkal azonnal kontaktba lépni. Ez csak egy tárgy, tudom, de akkor is.
Amúgy a héten kávéztunk, igen én is, pizzáztunk, sétáltunk, megírtam az utolsó beadandóm is, vizsgáztunk, mindenki mindenből megvan, pipapartiztunk, de csak lájtosan a rendőrös incidens után... Ja igen, még a rendőröket is ránk hívták, mert tésztát főztünk vasárnap hajnal háromkor. Elég muris volt, hárman ott ültünk a konyhában, a rendőrök meg valószínűleg országos partira számítottak, mert azt kérdezték, hol vannak a többiek? Hát, mondtam, csak mi vagyunk. Majdnem elröhögték magukat. Majd távoztak. Felső szomszéd nem is bolond, dehogyis. Kalandos egy hét volt az biztos. Az erasmus irodában is jártunk, kaptunk mindenféle papírokat, a Dario is ellátogatott Foggiába, úgyhogy vele is eldumáltam egy estét, és elvileg hétfőn indulunk Szicíliába.
Most eléggé le vagyok eresztve, nem is írok többet, csak a meglevő képekből (mert nem rég mentettem le párat) rakok inkább ide. A többi sajnos már odaveszett.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése