meglátogattak a mukik; salerno;

Nagyon finom muszakát sikerült összedobnunk Dorinával múlt héten. :)

Elmentünk a Lidl-be is, amit nem is értettünk, eddig miért nem tettük, mert annyi jó cuccot találtunk, hogy hihetetlen egész jó áron. Csak nagyon nehéz volt hazacipekedni - útközben megálltunk a parkban pihenni egy kicsit. :D

Pénteken reggel mentünk olaszra, a többiek már indultak a reptérre... ééés majdnem otthon ragadtak, egy gazdátlan rózsaszín bőröndnek köszönhetően, ami miatt lezárták az egész terminált. De ők még bejutottak időben hála a jó égnek.

Takarítottam, ágyneműt húztam, nem bírtam már a hátsómon megülni, ééés aztán ötkör végre futottam eléjük az állomásra. :))) ééés a buszról leszállt Zsuzsi, Boris és Imi! <3

Hazajöttünk, lepakoltunk, és elkezdtünk vacsorát készíteni Zsuval, Imi pedig felfújta a matracokat - az egész szobám egy nagy ágy volt. Bori zenét szolgáltatott, nyitottuk a rozét, hogy koccintsunk. Annyira jó volt, hogy itt voltak, fel se fogtam, hogy ott együtt ülünk a konyhánkban.

Isteni vacsi után elvoltunk még itthon egy kicsit, alapoztunk, aztán megindultunk a belvárosba. Útközben beugrottunk Lurkóékhoz is, úgyhogy őket is megismerték a srácok. :))

Bementünk a Smallesthez, és kipróbáltattam velük a CSOKOLATÍNÓT, bizony, videó is van róla, páran bekönnyeztek... :D De túlélte mindenki, sajnos nekem is innom kellett velük megint, bahh... Aztán mercatora mentünk. Annyira fura és jó volt látni az itteniekkel őket, ott voltak Silvióék is, a lengyel lányok, jó sok emberrel tudtak találkozni. Jó késő volt már, mire elindultunk hazafele gyalogszerrel, de másnap iszonyat korán kellett kelnünk...

Konkrétan háromnegyed hatkor.

Fél7 után elindultunk itthonról, nagyon romon, és nagyon lassan, aztán sietni kellett, mert hát Nápolyba 7-kor indult a busz, ami végül pont az orrunk előtt ment el... Így várhattunk egy órát az állomáson. :D Jól indult a dolog, de még nem is sejtettük, mi vár ránk...

Nápoly fele majdnem végig aludtunk a buszon, ott leszálltunk, és mentünk a hévszerű vasúttal Pompeibe. 11 körül oda is értünk, kávézás volt, aztán megvettük a belépőt, és elkezdtünk körbesétálni. Nagyon fújt a szél, és lógott az eső lába, de hideg egyáltalán nem volt. Igazi kirándulós időnk volt igazából. Térképet elfelejtettünk hozni a bejáratnál, de aztán egy drága mosogatónéni az étkezdében odaadta nekem az övét, szóval lett térképünk is. Jó sokáig elvoltunk, lehetett már 3 óra is, mire kiértünk. Továbbmentünk Sorrentóba a vonattal, kb. fél óra út volt még. 

Sorrento egy igazi csoda, az biztos. Mindenhol narancsfák az úton, az utcákon, és az egész város karácsonyi fényekben égett már most. Pálmafán látni karácsonyi dekort nagyon érdekes és vicces látvány... Óriási giccses karácsonyi világító figurák voltak kihelyezve mindenhol, mikulás, plüssmaci, szán rénszarvassal, hóember, amit csak akarsz. Csodaszép kilátóhelyet találtunk, ahonnan ráláttunk a tengerre.

Mivel egész nap pár szendvicset ettünk csak, ezért nekiálltunk pizzériát keresni. Imi talált is egy tök jót, ahol életünk pizzáját sikerült elfogyasztanunk - mondjuk, amilyen éhesek voltunk, ha rossz lett volna, is megesszük az tuti. De nagyon jó volt. Nézelődtünk kis utcákban levő szuvenírboltokban, amikor is megláttunk egy édességboltot, ahol csokiszökőkút ment a kirakatban. Ott ragadtunk, és néztük. :D Erre kijött egy eladó, hogy menjünk csak be, kóstolni mindenfélét. Óóó... Na nekünk se kellett több, végig ettünk minden kirakott finomságot, sütit, trüffelt, cukrot, de jók voltak, ó te jó ég. Vettünk is némi csodakézművesfinomságot, aztán... elkezdett szakadni az eső. De még hogy, te jó ég. Rommá áztunk, pedig nagyon közel volt az állomás.

Kinéztük, hogy elérjük a korábbi vonatot Nápolyba, így az utolsó busz indulása előtt 45 perccel ott tudunk lenni az állomáson. AHA, NAGYON BENÉZTÜK.

A vonat ugyanis pár megálló után megállt. És állt. És állt... kb. 50 percig. Felszálltak ugyanis óriási pakkokkal elég sötét bőrszínű fiatalemberek, és rájukhívták a rendőrséget. Akik elkezdtek velük üvöltözni. De nem történt semmi, maradtak a vonaton. És mi lekéstük az utolsó buszt Foggiába. És ott álltunk a nápolyi állomáson este 9-kor. 

Telefonom totál offon, többieknek nem működött a mobilnet - hívtam Silviót, ugyan már, segíthetne valamit. Kaptuk a tippet, menjünk Beneventóba. Aha oké. Az infópultos nő egy igazi paraszt volt, és a "hát sajnos nem tudok segíteni"-vel elintézte a dolgot, ezért kínunkban már egy rendőrt állítottunk meg, hogy légyszi, hadd netezzünk már a telódról, muksó. Még ő is azt mondta, hogy innen az állomásról minél előbb iszkoljunk, éjfélkor bezár, és nagyon veszélyes a hely éjjel. Hm, oké... Nagyon rendes volt amúgy, még szállást is próbált nézni közben nekünk, én meg ezerrel kerestem a neten a dolgokat, de csak annyit tudtunk meg, hogy pár perc múlva megy egy vonat Beneventóba, ami 70 km-rel közelebb van, mint Nápoly Foggiához, és hogy onnan megy majd elvileg busz. Oké.

Jegyet venni már nem volt időnk, így futottunk a vonatra, a kalauzt megkérdeztük, hogy lehet-e nála is jegyet venni - lehet, szuper, már fent is vagyunk. Végül nem kért tőlünk jegyet, úgyhogy ezt megúsztuk. Közben Imi apukája próbált nekünk telefonon keresztül szállást, buszt nézni. Végül 11 körül leszálltunk Beneventóban, ahol nagyon fújt a szél, és már eléggé fáztunk alapból is. A kétségbeesés az egyre inkább úrrá lett rajtunk. Egy kedves pár elirányított minket egy hotel fele, de még kétszer meg kellett kérdeznünk, hogy merre is van az az arra, mondjuk közben végigsétáltunk a főutcán. Egész szép kis város amúgy. Odaértünka hotelhez...négy csllagos volt. Oké, köszi, ez bukta, de mindegy, ennyi pénzünk úgy sincs, egy próbát megér, menjünk be. Imi kérdezi, tud-e angolul, nem? Eszter, te jössz, na szuper, most szedjem össze magam...

Elmagyaráztam neki mi a szitu. Kedves volt, mert kedvezményesen akart nekünk szobát adni, de még így is rengetegbe került volna. Nagyon kétségbeesetten nézhettem rá, aztán Boris poénból rámutatott a kanapékra az előtérben, amikor is a bácsika azt mondta, maradhatunk ott hajnalig. A kanapékon, igen. Ingyen. Hát nem akartam elhinni. Kb. hatszor visszakérdeztem. EZ MOST KOMOLY? Igen, az, már nevetett a végén. A könnyeim is kicsordultak megkönnyebbülésemben. Azt mondta, menjünk el, sétáljunk egyet, és ha elfáradtunk, jöjjünk csak vissza, ő itt lesz, mert ő az éjszakás. 

Na, elmentünk, beültünk egy bárba, ittunk egy sört, kaptunk hozzá ingyen rágcsát, azt elfogyasztottuk, és fél 2 fele visszamentünk a hotelbe. Esett az eső, fújt a szél, de odabent milyen jó meleg volt. Na, mi tuti nem alszunk el, fejtjük a rejtvényt, kihúzzuk most már regge...és aludtunk is.

Ötkor indultunk el az állomásra, mondván 45-kor megy abuszunk. Bácsinak bemutatkoztunk, megköszöntük még egyszer a kedvességét. Isten áldja meg azt a jó embert!!! <3

Reggel fél hat. Benevento állomás. Közlik velünk, hogy vasárnap az a busz nem jár. Kétségbeesés újra aktiválva. Legközelebbi vonat: 9.52. 22 euró a jegy. Valaki lőjön le, fizetek érte. Hideg volt. Nagyon. Beültünk az állomási kávézóba, utolsó euróinkból még vettünk teát, és rejtvényt fejtettünk. Volt egy beljebbi rész is, oda átültünk, hogy ne legyünk annyira szem előtt, és még 4 órát elcsöveltünk. Aztán kisütött a nap - és kiálltunk melegedni. Jaj de jó volt az. Végül megvettük a jegyet. nem volt más választásunk, nagyon haza akartunk már jutni. Persze a vonat fél órát késett... De láttam szivárványt a hazaúton! Délre értünk haza vasárnap. Kiettük a hűtőből, amit találtunk, és lefeküdtünk aludni pár órára. Hihetetlen, de túléltük, megoldottuk, elit csövesek voltunk a négy csillagos hotelben. Mi ez, ha nem kaland?

Magunkhoz tértünk, újra embert faragtunk magunkból, és megindultunk a belvárosba ismét. Lurkóékhoz megint beköszöntünk, aztán pizzáztunk, kávéztunk, IGEN, ÉN IS! Én is ittam kapucsinót. Megittam mindet. Komolyan, videó is van róla. Hát, nem leszek kávéfan továbbra sem. Habzsi dőzsi tetőpontjaként fehérnutellás palacsintát ettünk a sétálóutcán. :) Nagyon nagyon finom volt, csak brutálisan édes.

Aztán összefutottunk Silvióval és Fabioval és sétálgattunk együtt egy kicsit, Silvio tartott is egy rögtönzött idegenvezetői beszámolót néhány helyről, eléggé élvezte a dolgot. Dehát ja, nem is ő lett volna. :D

Nagyon elámultak amúgy a kalandunkon, de főleg azon, hogy túléltük. :D Teljesen hero kategóriába kerültünk, el sem akarták hinni a dolgot. 

Beültünk koktélozni a helyünkre, ahova sokat járunk, és kipróbáltunk mindenféle finomságot. Magunkhoz képest viszonylag korán elindultunk haza, és csináltunk a fotóboxban az úton képeket. :3 Amik most a falamat díszítik. Hát, elég rondák vagyunk amúgy rajtuk. De nem baj. <3

Hétfőn a 11 órási busszal mentek a reptérre. Előtte még beugrottunk reggeliért egy pékségbe, úgyhogy finya olasz pizzával búcsúzhattak Foggiától. Hát nem tudtam megállni sírás nélkül, de valahogy sejtettem, hogy ez lesz. Olyan hamar elszaladt az idő, de kimaxoltuk, úgy érzem. :D

NAGYON JÓ VOLT, HOGY ITT VOLTATOK! <3 Mindjárt megyek haza! Rég röhögtem ennyit, jajj. 

Szóval hétfőn kissé magam alatt voltam. Erőm az nem sok volt, szóval a tandemet kihagytam, de a Ricsivel és Andrissal szkájpoltunk este. Ennyi volt a produktivitásom... :D

Kedden már beadandóírás vette kezdetét nagyban. Éjjel megint nagy fésztájmolások voltak, szóval legalább távolsági jelleggel részt vettem egy kis partin.

Szerdán ugyanez folytatódott - hej, szeretem is az egyetemet. Csütörtökre meg volt beszélve egy találka az egyik itteni tanárunkkal délre. Erre ír nekem reggel fél10-kor egy ímélt, amit nem is láttam, amíg el nem indultunk, hogy vigyük neki el ezt a könyvet, amit itt leír, és akkor majd tali 11:30kor. HOGY MICSODA? Szíves elnézését, hogy elsőre delet ír, aztán aznap elkezd variálni. Remek, sebaj, zuhogó esőben kigyalogoltunk mind a heten, természetesen NEM VOLT OTT. Csodás. Vártunk egy szolid 50 percet, majd hazajöttünk. Lurkóval legalább ettünk egy finya hú, mi a neve annak. Nem fog eszembe jutni, de ettünk hazafele finomat. 

Pénteken, azaz tegnap volt a kirándulás Salernóba - városnézés, meg erasmusos parti "Christmas lights" címmel. Őszintén szólva nem sok kedvem vol nekiindulni, mert annyi más minden van most, felgyűltek a határidők, hogy időpazarlásnak éreztem. Szerencsére aztán másképp alakult.

Két különbusszal mentünk, kb 2 és fél óra volt az út. Odafele nagyon jól elszórakoztunk; magyar, lengyel, macedón mix volt a társaság. Mire odaértünk már jó éhesek voltunk, de előbb volt ugye a gyalogos városnézés. Végigsétáltunk egy vásár szerűségen a parton, ott az ingyen kóstolásokból beettünk. :D A parton amúgy hatalmas kivilágított pingvinek voltak. Meg mindenhol VILÁGÍTÁS. Pofánvágott a karácsony kb ebben a városban, néhol már kissé túlzásba is estek. De még mindig nem vagyok túl ezen; pálmafán karácsonyi égősor... :)

Volt egy kert, ahol mesebeli elemeket raktak ki kivilágítva ott volt hamupipőke tökje, amiből lett a hintó, a Pán Péterből a hajó, hatalmas mesekönyv, hattyúk, minden, amit csak akarsz. Nagyon szép volt, bár már-már giccses. A városnéző körút végén kajáltunk is, koccintottunk, volt borghettink meg pálinkánk, és hangolódtunk már a partira. Visszafele a buszhoz bementünk még egyszer abba a kivilágított kertbe, és fotózkodtunk rengeteget. Csoportképet is csináltunk, és néhányan amúgy már kissé felöntöttek a garatra, szóval gyanítom, elég hangosak lehettünk. 

A busz átvitt minket a parti helyszínére, először megittuk, ami nálunk volt, szerencsére jó rozét sikerült választani Dorinával délután. Ment az "egészségedreee" - ezt nagyon büszkén mondják a szentjeim. Ott már találkoztunk más erasmusos emberkékkel is, ment az ismerkedés, de azért inkább a "sajátjainkkal" maradtunk. 

Nem is volt amúgy olyan óriási ez a hely, mégis iszonyat sokan befértünk. Szerencsére nem nagyon hagytuk el egymást, szóval nagyrészt végig együtt tudtunk bulizni. A jegyünkért pedig járt egy ingyen koktél, ha!

Az első elképzelés az volt, hogy majd hajnal 4-kor elindulunk haza. Oké, ebből lett fél5, amikor is 4-kor még nem nagyon akaródzott senkinek hazatérni, aztán végül fél6-kor sikerült is hazaindulni. Így végül 9 órakor leültem az ágyamra ma reggel, és arra gondoltam, hogy most itt az idő, hogy összeessek. De nem, még elküldtem egy prezentációt, aztán nem nagyon tudtam sehogyan se aludni, csak szenvedtem össze vissza. Most este 7 óra múlt, enni már sikerült, mindenki életben van, és funkcionál, de egy kissé tropára tett minket ez a buli. De ettől függetlenül nagyon jó volt. Szóval megérte elmenni. 

Most azt hiszem, ennyiben hagyom a dolgot, és próbálok haladni a dolgaimmal. Mert dolog, na az van!

ezt a képet pedig imádom. gyoggyantak. <3

vacsoraparti - róma - két hónapja itt ;

Nosss. Csütörtökön tartottuk a vacsorapartit. Fontosnak találtuk, hogy mielőtt Andrea elmegy, megköszönhessük neki is, és a többieknek is, akik sokat segítettek nekünk, hogy ennyire kedvesek/aranyosak/mukik stb. voltak velünk.

Így hát nagybevásárlást tartottunk, és csütörtök délután nekiálltunk a gulyáslevesnek. Három óriási fazék lett, és meg kell hagyni, igen isteni finomra sikerült! (Kissé aggódtam, be kell, hogy valljam, mert önállóan egyikünk se főzött még gulyást. De kár volt, mert istenkirály lett. :))

Fanni sütött hozzá pogit, Tamara pedig kiflit, úgyhogy teljes volt a dolog, Andrea pedig hozott desszertnek tiramisut. Na az is mennyire finya volt, és elég volt mindenkinek! :D

Elég sokan voltunk, de mindenki jóllakott. Hoztak a fiúk is bort, meg mi is vettünk, volt még pálinka is, szóval igen jó hangulat kerekedett, és érvényesült a sok jó ember kis helyen is sok - izé, szóval kis helyen is elfér.

Andreának összeraktunk egy kis kosárkát, benne mindenféle magyar finomsággal, emlékkel, lappal, amit aláírtunk, mi, a magyar lányok - nagyon fog nekünk hiányozni. Nagyon aranyos volt, teljesen meghatódott. :)

Gratula magunknak lányok, mert ez bizony szép munka volt! Lurkó volt a konyhafőnök, ezt külön kiemelném. :))

Aztán valakinek az a tökéletes(en rossz) ötlete támadt, hogy nézzünk még be a városba. Húha, oké, holnap ötkor kelünk, semmi baj, fiatal még az este, menjünk, kocsival is visznek? Hát naná.

A piazza mercaton voltunk, mert ott sokan leledztek, mint kiderült a próbás ESN emberkéket beavatták éppen, azért volt ide a nagy sietség. Éneklés, meg koccintás, meg minden ilyesmik, hangulatos volt. Szóval jól eldumáltuk az időt, de szerencsére Vincenzo haza tudott hozni kocsival, de még így is csak egy órácskát sikerült aludnom - aludnom? hah - mielőtt ötkor csörgött volna az óra... Ugyanis hatkor indult a busz RÓMÁBA!

Ahova mentünk, ICE 2015 - Incontro Culturale Erasmus - egy hatalmas rendezvény, amit minden évben megrendeznek. Ez volt a félévi nagy esemény, a tavaszi Riminiben lesz (amire amúgy hívtak minket is vissza). Szóval volt egyenpólónk is, (FOGGIADORES) meg kis ajándékokat is kaptunk (logós tornazsák, cerka, jegyzetfüzet, programfüzet, karszalag a partira, póló). 

Szóval a buszon mindenki haldoklott rendesen, hatalmas alvások vették kezdetüket, és mire leszálltunk cirka öt óra után a buszról, ragyogó napsütés fogadott bennünket Róma szélén. A busz nem tudott bemenni, mivel ugye azért külön fizetni kell - okosak ezek az olaszok, hiszen így még kevesebb az otromba turistabusz a városban - szóval metróztunk egy laza 13 megállót így kezdésnek cuccostul. 

A fiúk elnézték, szóval előbb szálltunk le véletlen, de sebaj, megtaláltuk a szállást, lepakolhattunk, és aztán hamar indultunk is a vatikáni múzeumba. Amúgy a szállás teljesen rendben volt, 4 fős szobákban voltunk, saját fürdővel, kis hűtőnk is volt, plusz takaró, egészen meg voltunk elégedve. :D Mondjuk egy kulcsunk volt, szóval okosan kellett operálni ezzel.

Szóval mentünk a múzeumba, és szabadon lettünk engedve egy bő két és fél órára. Megnéztük a kápolnát, még mindig csodaszép, üldögéltünk a kertben, láttunk papagájokat, sirályt, ahogyan totyogott a szökőkút körül, nagyon jó volt.

Aztán találkoztunk és átsétáltunk a Szent Péter térre. Már sötétedett, csodaszép volt, és én már voltam itt egyszer anyával, de akkor nyár volt, negyven fok, napsütés, olyan jó volt így is látni. Gyönyörű volt, tényleg. Fotóztunk ezerrel, aztán ettünk egy gyors pizzát, hogy a szendvicsen kívül mással is meglepjük a szervezetünket, és visszamentünk a szállásra Andreával és Aleval. 

A péntek esti bulit Fannival mi kihagytuk, de másik Fanni és Dorina mentek, neonparti volt, és reggel fél 6kor kopogtattak, hogy engedjük be őket. :D Nem voltak semmik, komolyan. 

Reggel amikor ébredeztünk, hogy megyünk reggelizni, akkor olvastam a párizsi híreket. Borzalmas volt, és iszonyatosan megrázott. Még mindig nem tértem magamhoz, hogy a mai világban ilyen lehetséges. Sokkolva görgettem a cikkeket, a képeket, a híradásokat. A legmélyebb együttérzésem küldöm a párizsiaknak.

Reggeli után elsétáltunk a Colosseumhoz, és csodák csodájára negyed óra alatt bejutottunk. Mire kiértünk, már állt a km-es sor... Hah. Észleltük már akkor, hogy kissé sok a fegyveres jelenlét, a rendőrök mellett katonák is álltak már pár helyen gépfegyverrel. Eléggé feszélyezett ez a dolog, de próbáltam csak magamba szívni a csodaszép őszi Rómát.

Visszafele a szállásra ettünk egy finya kebabot, (nooo pizza, nooo) és kb egy óránk volt fetrengeni, mielőtt indultunk volna a városnéző gyalogtúrára, ami ugyancsak a Colosseumtól indult. Volt idegenvezetőnk is, aki mondjuk nem nyugtatott meg minket különösebben a helyzettel kapcsolatban ("ja igen, látjátok a sok rendőrt? nem szokott ennyi lenni, de ugye megüzenték, hogy Róma jön, de nem kell aggódni, nem ma lesz ez... talán" - édesanyukádhogyvan?:))

Volt Colosseum, Forum Romanum, Vittorio Emanuel emlékmű, TREVI KÚT!!!!!!!! ÚRISTEN!!!! A világon az egyik kedvenc helyem. Voltunk a Spanyol lépcsőnél is, de az sajna le volt zárva, szóval csak nézni tudtuk, felülni rá nem. Ott ért véget a túránk, de már sötét volt. Még végignéztük a lányokkal a híres drága vásárlós utcát, betértünk egy boltba, ami sokkal jobban megfelelt a mi pénztárcánknak, aztán visszamentünk még a kutamhoz. :)))) Ingyen kóstoltunk isteni likőröket, két boltban is - lám, a leleményesség - és a sárgadinnyés volt a legjobb, megállapítottuk vita nélkül. Aztán eszeveszetten kerestünk metrómegállót, mert eléggé elment az idő, és még boltba is akartunk menni. Sikerült is a hadművelet és kb. fél10-re félholtan estem be a hotelszobába. Ha lett volna aznap rajtunk km számláló, ránk kiabált volna, mielőtt felrobban, hogy normálisak vagyunk??? 

De sebaj, Rómában voltunk, nincs idő ilyesmikre, hogy fáradtak vagyunk, szóval készülődés meg minden, és 11 körül elindultunk a nagy zárópartira.

Elég hosszú volt az út, és egy hatalmas parkolóban kötöttünk ki, ahol már iszonyat tömeg volt. Nem viccelek, elvileg 3000 erasmusos diák tartózkodott ott - hát simán el tudtam képzelni. Mint valami stadionparkoló, úgy nézett ki a helyszín, és mindenhol énekeltek, beszélgettek, nevettek, mint egy fesztivál, olyan volt tényleg. 

Elvoltunk ott egy jó darabig, aztán megpróbáltunk bejutni. Na az elég gázos volt, tekintve, hogy a sok részeg gyökér nyomott minket előre, és a végén már a kordonnál kötöttünk ki. A biztiőrök próbáltak kiabálni, hogy ne nyomjátok már csóri lányokat, meg ki is emeltek pár embert, a lányokat a végén már a kordonnál mászatták át, hogy ne fulladjanak meg néhányan. Elég kétségbeejtő volt a helyzet, de sikerült végül bejutnunk. A ruhatár iszonyat drága volt, hagyjuk is, amúgy aki volt már a PeCsában, na ez a hely pontosan olyan volt. ÉS ESETT A HÓ. BENT. Jó, műhó volt, na, nyilván, de én még ilyet nem láttam. :) Nagyon élveztük, és egész jól sikerült együttmaradnunk amúgy. Mármint a magyar lányok, a török fiúk, és Silvio és Andrea. :D 

Aztán felment az olaszországi ESN főnöke a színpadra, és beszélt arról, hogy mekkora tragédia történt, de nekünk együtt kell maradnunk, és most tapsoljuk meg a franciákat, mert most is vannak köztünk (velünk is volt három francia lány), és mutassuk meg, hogy velük vagyunk. Igazából szép gesztus volt, tényleg, csak ebben a környezetben kissé furának hatott. 

Négy fele azt mondtuk, köszönjük szépen, elég lesz, mennénk haza, szóval elindultunk kifele a buszokhoz, amik állítólag a Terminiig mentek. Buszok zárva, gyűlik a tömeg, mi történik már elnézést?!

Andrea odament néhány sofőrhöz, akik totál kiakadva mondták, hogy ezek a kölykök milyen részegek, ott pisilnek az úton, meg behánynak a buszba, ők ezt ugyan fel nem takarítják, és amúgy is, micsoda dolog ez - eeeember, ez a munkád, erre szerződtél erre az estére, majd a 3000 részeg erasmusos akkor nyilván gyalog elindul a nagyvilágba... Végül sikerült feljutnunk egy buszra, ahol ordító, nem viccelek üvöltő spanyolokkal voltunk összezárva kb. fél órán keresztül, amíg elértünk a Terminiig. Volt már fél 6, mire ágyba kerültünk. 

Totál halottan próbáltunk reggel összepakolni, mert 10kor volt a check out. Andrea bejött külön a szobánkba elköszönni, mert ő már nem jött velünk vissza Foggiába, ment a reptérre... :(

Ismét jött a tizeniksz megálló a buszunkig. A metróúton a török srácok összebarátkoztak egy babával. :))) A hölgyek meg is engedték, hogy a kezükbe vegyék, és velünk is beszélgettek, hogy kik vagyunk, honnan jövünk, miért beszélünk ennyi féle nyelven. :D

Aztán sikeresen felmásztunk a buszra, és elindultunk. Mérges voltam, mert Nápolyig meg se álltunk, és már minden bajunk volt, éhesek voltunk, pisilni kellett, szomjasak voltunk, és amúgy is, csak le akartunk szállni levegőzni.

Szóval mikor végre odaértünk, már mindenki elég hisztis volt. Sikeresen megkajáltunk és ejtőztünk egyet. Aztán elmentünk még a főtérre, a lányok kávéztak, ettünk egy sütit, és hatkor mentünk vissza a buszra. 

Onnan még két és fél óra volt Foggia... és onnan még hazacipekedtünk.

Hétfőn elmentünk tandemre, de eléggé nem volt hú de nagy szám, hamar haza is értünk. Kedden karaoke lett volna, de inkább beültünk koktélozni a lengyel lánykákkal egy tök jó helyre, ahol már ismernek minket. Végül a karaokira is benéztünk éjfél körül, de senki olyan nem volt ott, akit ismernénk, szóval hazasétáltunk. 

Ma szerda van, és délután muszakát csinálunk :3 (imádommmm) Tegnap szkájpoltam Zsuval, PÉNTEKEN JÖNNEK A SRÁCOK!

Addig is iszonyat sok dolgom van, de ah. Kedv az nem sok.

ezt tegnap írta nekem a Bandi <3 magamra tetováltatnám

Szóval most főzés, befizetem a kirándulást Salernoba, este lesz valami a lányokkal, ééés szeretem az olivabogyót.