Nosss. Csütörtökön tartottuk a vacsorapartit. Fontosnak találtuk, hogy mielőtt Andrea elmegy, megköszönhessük neki is, és a többieknek is, akik sokat segítettek nekünk, hogy ennyire kedvesek/aranyosak/mukik stb. voltak velünk.
Így hát nagybevásárlást tartottunk, és csütörtök délután nekiálltunk a gulyáslevesnek. Három óriási fazék lett, és meg kell hagyni, igen isteni finomra sikerült! (Kissé aggódtam, be kell, hogy valljam, mert önállóan egyikünk se főzött még gulyást. De kár volt, mert istenkirály lett. :))
Fanni sütött hozzá pogit, Tamara pedig kiflit, úgyhogy teljes volt a dolog, Andrea pedig hozott desszertnek tiramisut. Na az is mennyire finya volt, és elég volt mindenkinek! :D
Elég sokan voltunk, de mindenki jóllakott. Hoztak a fiúk is bort, meg mi is vettünk, volt még pálinka is, szóval igen jó hangulat kerekedett, és érvényesült a sok jó ember kis helyen is sok - izé, szóval kis helyen is elfér.
Andreának összeraktunk egy kis kosárkát, benne mindenféle magyar finomsággal, emlékkel, lappal, amit aláírtunk, mi, a magyar lányok - nagyon fog nekünk hiányozni. Nagyon aranyos volt, teljesen meghatódott. :)
Gratula magunknak lányok, mert ez bizony szép munka volt! Lurkó volt a konyhafőnök, ezt külön kiemelném. :))
Aztán valakinek az a tökéletes(en rossz) ötlete támadt, hogy nézzünk még be a városba. Húha, oké, holnap ötkor kelünk, semmi baj, fiatal még az este, menjünk, kocsival is visznek? Hát naná.
A piazza mercaton voltunk, mert ott sokan leledztek, mint kiderült a próbás ESN emberkéket beavatták éppen, azért volt ide a nagy sietség. Éneklés, meg koccintás, meg minden ilyesmik, hangulatos volt. Szóval jól eldumáltuk az időt, de szerencsére Vincenzo haza tudott hozni kocsival, de még így is csak egy órácskát sikerült aludnom - aludnom? hah - mielőtt ötkor csörgött volna az óra... Ugyanis hatkor indult a busz RÓMÁBA!
Ahova mentünk, ICE 2015 - Incontro Culturale Erasmus - egy hatalmas rendezvény, amit minden évben megrendeznek. Ez volt a félévi nagy esemény, a tavaszi Riminiben lesz (amire amúgy hívtak minket is vissza). Szóval volt egyenpólónk is, (FOGGIADORES) meg kis ajándékokat is kaptunk (logós tornazsák, cerka, jegyzetfüzet, programfüzet, karszalag a partira, póló).
Szóval a buszon mindenki haldoklott rendesen, hatalmas alvások vették kezdetüket, és mire leszálltunk cirka öt óra után a buszról, ragyogó napsütés fogadott bennünket Róma szélén. A busz nem tudott bemenni, mivel ugye azért külön fizetni kell - okosak ezek az olaszok, hiszen így még kevesebb az otromba turistabusz a városban - szóval metróztunk egy laza 13 megállót így kezdésnek cuccostul.
A fiúk elnézték, szóval előbb szálltunk le véletlen, de sebaj, megtaláltuk a szállást, lepakolhattunk, és aztán hamar indultunk is a vatikáni múzeumba. Amúgy a szállás teljesen rendben volt, 4 fős szobákban voltunk, saját fürdővel, kis hűtőnk is volt, plusz takaró, egészen meg voltunk elégedve. :D Mondjuk egy kulcsunk volt, szóval okosan kellett operálni ezzel.
Szóval mentünk a múzeumba, és szabadon lettünk engedve egy bő két és fél órára. Megnéztük a kápolnát, még mindig csodaszép, üldögéltünk a kertben, láttunk papagájokat, sirályt, ahogyan totyogott a szökőkút körül, nagyon jó volt.
Aztán találkoztunk és átsétáltunk a Szent Péter térre. Már sötétedett, csodaszép volt, és én már voltam itt egyszer anyával, de akkor nyár volt, negyven fok, napsütés, olyan jó volt így is látni. Gyönyörű volt, tényleg. Fotóztunk ezerrel, aztán ettünk egy gyors pizzát, hogy a szendvicsen kívül mással is meglepjük a szervezetünket, és visszamentünk a szállásra Andreával és Aleval.
A péntek esti bulit Fannival mi kihagytuk, de másik Fanni és Dorina mentek, neonparti volt, és reggel fél 6kor kopogtattak, hogy engedjük be őket. :D Nem voltak semmik, komolyan.
Reggel amikor ébredeztünk, hogy megyünk reggelizni, akkor olvastam a párizsi híreket. Borzalmas volt, és iszonyatosan megrázott. Még mindig nem tértem magamhoz, hogy a mai világban ilyen lehetséges. Sokkolva görgettem a cikkeket, a képeket, a híradásokat. A legmélyebb együttérzésem küldöm a párizsiaknak.
Reggeli után elsétáltunk a Colosseumhoz, és csodák csodájára negyed óra alatt bejutottunk. Mire kiértünk, már állt a km-es sor... Hah. Észleltük már akkor, hogy kissé sok a fegyveres jelenlét, a rendőrök mellett katonák is álltak már pár helyen gépfegyverrel. Eléggé feszélyezett ez a dolog, de próbáltam csak magamba szívni a csodaszép őszi Rómát.
Visszafele a szállásra ettünk egy finya kebabot, (nooo pizza, nooo) és kb egy óránk volt fetrengeni, mielőtt indultunk volna a városnéző gyalogtúrára, ami ugyancsak a Colosseumtól indult. Volt idegenvezetőnk is, aki mondjuk nem nyugtatott meg minket különösebben a helyzettel kapcsolatban ("ja igen, látjátok a sok rendőrt? nem szokott ennyi lenni, de ugye megüzenték, hogy Róma jön, de nem kell aggódni, nem ma lesz ez... talán" - édesanyukádhogyvan?:))
Volt Colosseum, Forum Romanum, Vittorio Emanuel emlékmű, TREVI KÚT!!!!!!!! ÚRISTEN!!!! A világon az egyik kedvenc helyem. Voltunk a Spanyol lépcsőnél is, de az sajna le volt zárva, szóval csak nézni tudtuk, felülni rá nem. Ott ért véget a túránk, de már sötét volt. Még végignéztük a lányokkal a híres drága vásárlós utcát, betértünk egy boltba, ami sokkal jobban megfelelt a mi pénztárcánknak, aztán visszamentünk még a kutamhoz. :)))) Ingyen kóstoltunk isteni likőröket, két boltban is - lám, a leleményesség - és a sárgadinnyés volt a legjobb, megállapítottuk vita nélkül. Aztán eszeveszetten kerestünk metrómegállót, mert eléggé elment az idő, és még boltba is akartunk menni. Sikerült is a hadművelet és kb. fél10-re félholtan estem be a hotelszobába. Ha lett volna aznap rajtunk km számláló, ránk kiabált volna, mielőtt felrobban, hogy normálisak vagyunk???
De sebaj, Rómában voltunk, nincs idő ilyesmikre, hogy fáradtak vagyunk, szóval készülődés meg minden, és 11 körül elindultunk a nagy zárópartira.
Elég hosszú volt az út, és egy hatalmas parkolóban kötöttünk ki, ahol már iszonyat tömeg volt. Nem viccelek, elvileg 3000 erasmusos diák tartózkodott ott - hát simán el tudtam képzelni. Mint valami stadionparkoló, úgy nézett ki a helyszín, és mindenhol énekeltek, beszélgettek, nevettek, mint egy fesztivál, olyan volt tényleg.
Elvoltunk ott egy jó darabig, aztán megpróbáltunk bejutni. Na az elég gázos volt, tekintve, hogy a sok részeg gyökér nyomott minket előre, és a végén már a kordonnál kötöttünk ki. A biztiőrök próbáltak kiabálni, hogy ne nyomjátok már csóri lányokat, meg ki is emeltek pár embert, a lányokat a végén már a kordonnál mászatták át, hogy ne fulladjanak meg néhányan. Elég kétségbeejtő volt a helyzet, de sikerült végül bejutnunk. A ruhatár iszonyat drága volt, hagyjuk is, amúgy aki volt már a PeCsában, na ez a hely pontosan olyan volt. ÉS ESETT A HÓ. BENT. Jó, műhó volt, na, nyilván, de én még ilyet nem láttam. :) Nagyon élveztük, és egész jól sikerült együttmaradnunk amúgy. Mármint a magyar lányok, a török fiúk, és Silvio és Andrea. :D
Aztán felment az olaszországi ESN főnöke a színpadra, és beszélt arról, hogy mekkora tragédia történt, de nekünk együtt kell maradnunk, és most tapsoljuk meg a franciákat, mert most is vannak köztünk (velünk is volt három francia lány), és mutassuk meg, hogy velük vagyunk. Igazából szép gesztus volt, tényleg, csak ebben a környezetben kissé furának hatott.
Négy fele azt mondtuk, köszönjük szépen, elég lesz, mennénk haza, szóval elindultunk kifele a buszokhoz, amik állítólag a Terminiig mentek. Buszok zárva, gyűlik a tömeg, mi történik már elnézést?!
Andrea odament néhány sofőrhöz, akik totál kiakadva mondták, hogy ezek a kölykök milyen részegek, ott pisilnek az úton, meg behánynak a buszba, ők ezt ugyan fel nem takarítják, és amúgy is, micsoda dolog ez - eeeember, ez a munkád, erre szerződtél erre az estére, majd a 3000 részeg erasmusos akkor nyilván gyalog elindul a nagyvilágba... Végül sikerült feljutnunk egy buszra, ahol ordító, nem viccelek üvöltő spanyolokkal voltunk összezárva kb. fél órán keresztül, amíg elértünk a Terminiig. Volt már fél 6, mire ágyba kerültünk.
Totál halottan próbáltunk reggel összepakolni, mert 10kor volt a check out. Andrea bejött külön a szobánkba elköszönni, mert ő már nem jött velünk vissza Foggiába, ment a reptérre... :(
Ismét jött a tizeniksz megálló a buszunkig. A metróúton a török srácok összebarátkoztak egy babával. :))) A hölgyek meg is engedték, hogy a kezükbe vegyék, és velünk is beszélgettek, hogy kik vagyunk, honnan jövünk, miért beszélünk ennyi féle nyelven. :D
Aztán sikeresen felmásztunk a buszra, és elindultunk. Mérges voltam, mert Nápolyig meg se álltunk, és már minden bajunk volt, éhesek voltunk, pisilni kellett, szomjasak voltunk, és amúgy is, csak le akartunk szállni levegőzni.
Szóval mikor végre odaértünk, már mindenki elég hisztis volt. Sikeresen megkajáltunk és ejtőztünk egyet. Aztán elmentünk még a főtérre, a lányok kávéztak, ettünk egy sütit, és hatkor mentünk vissza a buszra.
Onnan még két és fél óra volt Foggia... és onnan még hazacipekedtünk.
Hétfőn elmentünk tandemre, de eléggé nem volt hú de nagy szám, hamar haza is értünk. Kedden karaoke lett volna, de inkább beültünk koktélozni a lengyel lánykákkal egy tök jó helyre, ahol már ismernek minket. Végül a karaokira is benéztünk éjfél körül, de senki olyan nem volt ott, akit ismernénk, szóval hazasétáltunk.
Ma szerda van, és délután muszakát csinálunk :3 (imádommmm) Tegnap szkájpoltam Zsuval, PÉNTEKEN JÖNNEK A SRÁCOK!
Addig is iszonyat sok dolgom van, de ah. Kedv az nem sok.
ezt tegnap írta nekem a Bandi <3 magamra tetováltatnám
Szóval most főzés, befizetem a kirándulást Salernoba, este lesz valami a lányokkal, ééés szeretem az olivabogyót.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése