anyukám itt - újabb egy hét telt el ;

Na hát a tandem este eredménye múlt hétfőn egy csodálatos vers lett a pálinkáról, amit Tamarával és Marcóval költöttünk.

O palinka palinka
You are the queen of the ink
You are the best that ever happened to me
You are my life
I am gonna propose to you to be my wife
You are a hungarian treasure
I am going to be there for you for sure
But it is enough if i say that
I am gonna drink you until i am dead

Andrea még kötözködött, hogy majd ő kijavítja jobbra, aztán másnap el is küldte az ő verzióját, az se lett rossz. :))
Kedden voltunk az Erasmus irodában pár igazolásért még, majd besétáltunk Lurkóval a semmiért Tizianahoz, mert nem volt ott... Szóval tök jó volt. Ja, nem, az a nő mostmár kezd nagyon az agyunkra menni. De utána voltam egy kicsit vásárolni, bementem végre a KiKo-ba, és megnézegettem a körömlakkokat. <3 (Vettem is, de csak hármat, visszafogtam magam.) Szóval nem volt km-hiányom, aznap szerintem lazán legyalogoltam egy tízest. :D

Szerdán ismét kimentünk Tizikéhez, mivel mindenkinek írt, hogy menjünk aláírásért a Learning Agreementre, mert megváltoztattuk a dolgokat. Odaértünk, erre nézett ránk, hogy hol vannak a papírok? Ja, aranyom, aszondtad elég elküldeni emailben. Ja, hát neki rossz a nyomtatója. Oké, mit csináljunk? Hát ő nem tudja. Nagyon csúnyán nézhettünk rá, mert aztán kerített egy faszit, aki kinyitott nekünk valami számítógépes termet, ahol ki tudtuk nyomtatni, és aláírta. Mindez laza 43 percünkbe telt az épületben, ami egy óriási labirintus változatlanul. Majd még pecsétet kellett rá szerezni, de csávókám nem értette abban az irodában, hogy mind a hetünknek már alá van írva, csak nyomja rá a pemzlit, neeem, ő végig nézegette mind a hét lapot. Egyem a szívét.

Szóval olasz ügyintézés - dehogy kapartuk a falat ismét. De sikerült végülis. Halleluja.

Délután jött anyukáááám!, és este besétáltunk a belvárosba, bár esett az eső, de azért körbe tudtunk nézni. Pizzáztunk, meg megmutattam neki a színházat is, mert ő ugye nagy színházas. 

Csütörtökön körbenéztünk még Foggiában, meg az ipercoop nevezetű plázaszerűségben, mert még mindig esett az a nyomi eső, és elég rossz idő volt, de jól elnézelődtünk. Visszafele vártuk a buszt, de előbb elment, mint ki volt írva - milyne meglepő :D és a túloldalról átjött egy nénike, hogy minek állunk itt a megállóban, szálljunk fel majd vele, ami jön, mert úgyis körbemegy. Mondtuk, ó, de cuki, de köszi, megvárjuk. Vártunk kb 20 percet, jött a busz - a nénike rajta. :D Hát annyira nevettünk, de a nyényi is. :DDD

Pénteken Bariban voltunk egész nap, megnéztük a tengert, annyira hullámzott, nagyon durva volt. Fújt a szél, de már sütött a nap. Olyan szép az a város, megint voltunk az óváros részén, ebédeltünk a főutca mellett, a templomban gyújtottunk gyertyát, és narancslevet ittunk délután egy kávézóban. Volt már fél8, mire visszaértünk Foggiába.

ez az új sálam, köszi anya <3

Én péntek este még bementem a többiekhez a belvárosba kicsit, egy bárban voltunk, és angolul scrabbleztünk. A mi csapatunk nyert. :3 Volt egy olasz random lánynak szülinapja, és hoztak tortát, meg énekeltek, meg minden, és még nekünk is adtak belőle. :D Nagyon aranyosak voltak.

Szombaton elmentünk a tengerhez Manfredoniába. Nagyon szép idő volt aznap is, napsütés, 23 fok, durva. Még mielőtt mentünk volna, vártuk a buszt az állomáson, megkérdeztem egy fazont, hogy innen megy-e, mondta igen, elkezdtünk angolul beszélgetni, és azt hitte, hogy angol vagyok. :D De nagyon szépen beszélt, semmi olasz akcentus, meg ilyenek. Nagyon kedves volt. Mint itt az emberek 99%-a. Szóval sétáltam a tengerben mezítláb, nem volt valami meleg, az igaz, de nagyon szép volt.

Amikor feljöttünk a tengerpartról, már szieszta volt, szóval viccesen kihalt volt az egész főutca. :D Ettünk olyan finom fagyit, bár kissé nutellatúladagolásom lett, pedig csak az egyikféle volt olyan.

Visszafele persze egy bárban kellett megvenni a buszjegyet - ez náluk tök természetes. Manfredoniában csak olaszul beszéltem, mivel más nyelven nem nagyon tudtak, de szerencsére ment.

Vasárnap korán indultunk a vonatra, ami Bariba ment, onnan ment anya tovább a reptérre - szegény este nyolcra ért haza Veszprémbe. Mondjuk 1300 km, így nézve nem sok, de azért durva, mennyit kell utazni, na meg várakozni.

TÖKJÓ, HOGY ITT VOLT! <3

Ma hétfő van - tandemre megyünk este, Dorina barátja megérkezett, Fanni szülei és tesója még szombaton, másik Fanninkhoz holnap jön vendég, szóval nagy vendégeskedés van, Lurkóhoz is jönnek hamarosan, aztán Évihez, de közben mi Fannival szerdához egy hétre repülünk haza - az már tényleg mindjárt itt van.

Ma is game night-ot hirdettek, de nem igazán azért megyünk, hogy játszunk - van pár praktikus kérdésünk a srácokhoz, akik Milánóban voltak az Expón az elmúlt pár napban, szóval nem tudtunk nagyon kommunikálni. Na, majd ma este.

Vicces volt, mert konkrétan megálmodtam az egyik beadandómat ma, szóval ennek kifejezetten örültem, még ha a tegnap éjjelem nem is volt valami mesés. De az mindegy is, az nem ennek a blognak a témája, hogy hogyan áll a lelkivilágom. :D Szóval, ma gémnájt, holnaptól pedig beadandóírás ezerrel, de inkább ezerkétszázzal.

Arrivederci, Eszter out.

pompei, nápoly, kigyulladt busz ;

Szóval pénteken visszajött Dorina, és Csenge, Fanni barátnője is vele egy géppel érkezett. Nem mertünk nagyon dorbézolni, mivel szombaton fél 6-kor kellett felkelnünk...

Persze a "hétkorelindulunk,akárittlesztek,akárnem"-ből lett egy 7:28-as indulás, de sebaj. Két busszal indultunk, először Pompeibe. Eleinte nagyon csendben volt mindenki, mert hát iszonyat korán volt, és próbáltunk aludni is, erre Silvio elkezdett képeket csinálni az alvó emberekről. Ovisok néha :)

Kb. 2-2ésfél óra volt az út Pompeibe. Elmondták a buszon is, hogy semmihez nem szabad nyúlni, mert letartóztatnak érte. 

Ez az elkerített rész a Világörökség része, és nagyon vigyáznak rá, most is voltak részek, amik le voltak zárva karbantartás miatt. A Kr.u. 79-ben a kitörő Vezúv által elpusztult várost 6 méteres hamu alól ásták ki - voltak tájékoztatók mindenfele, ahol a munkálatokról lehetett olvasni, és egy óriási térképet is kapott mindenki induláskor. Hatalmas maga ez a körbekerített rész, nem is tudtuk sajnos végignézni az egészet, ez legalább egy bő fél napos program. Volt egy időszakos kiállítás is, ahol halottak voltak kiállítva, ahogyan megtalálták őket. Elég bizarr volt, de nagyon érdekes.

Két óránk volt körbejárni az egészet, aztán persze a spanyolok miatt ismét késéssel indultunk - másfél órával... SEMMI GÁZ. 

Amúgy iszonyat furcsa volt belegondolni, hogy mekkora hamuréteg volt ott, ahol mi sétáltunk - hogy mennyi élet volt ebben a helyben, mielőtt elárasztotta a láva. Voltak olyan helyek, ahol a helyszínen talált növényi magok alapján megállapították, milyen fák voltak ott - és újraültették. :) A szőlőültetvényeket is. Pontosan ugyanolyan szőlő nő ott, mint mielőtt az egész hely kihalt volna kb. Néhol elkaptunk egy-egy angol nyelvű idegenvezetést, és pl. láttunk egy menzaszerűséget is, nagyon mókás volt. Voltak templomok, gazdag emberek házai, bordély, színház, kicsi, nagy, különböző stadionféleségek, gyógyfürdő... minden.

ismét kiélhettem magam fotózásilag - imááádom

Szóval Pompei után egy rövid buszút volt Nápolyig - és hát őszintén szólva, én nem erre számítottam. Óriási ez a város, és mi csak egy kis részét láttuk, az tény, de hihetetlen szemetes, piszkos, és igénytelen, azok alapján, amerre mi jártunk. Láttunk szép helyeket is, persze, csodaszép templomokat, és kastélyt, de úgy összességében nagyon lepukkant egy hely. 

Tamarával elvesztünk kicsit a bazilika után, mikor kijöttünk a templomból, nem láttunk sehol senkit, siettünk tovább, és megállítottunk egy fazont, hogy légyszi, mondd meg, hol van az a hely, amit a Silvio most üldött whatsapp-on (megosztotta a helyzetét, nagyon praktikus egy alkalmazás). Angolul beszélt, ő is turista volt, de odanyújtotta a telefonját, hogy mondjuk ki a hely nevét - Tamara belemondta, és lám, útvonalat tervezett egy térképen. Csak néztünk, hogy mi a franc. :D De aztán sikeresen megtaláltuk a többieket, miután táncoltunk egy kicsit az utcazenészekre.

Volt kicsit több szabadidőnk itt, miután a Nápolyos ESN tagok körbevezettek kicsit minket - volt egy spanyol nyelvű és egy angol nyelvű csoport, ezért hálásak voltunk - úgyhogy rászabadultunk a kisutcákra, ahol a szuvenírek tömkelege várt minket. Ami kicsit ijesztő volt, az a karácsonyi boltok sokasága - egy szál pólóban vásárolhattunk október közepén kisjézustól elkezdve betlehemen át, angyalokig mindent. Karácsonyfadíszeket, giccses akármiket, amit akartál. Voltak kint karácsonyfák is. Oda is szóltam a lányoknak, nézzétek azt a fát - és Valerio elkezdte ismételgetni, hogy "asztafat" :D Elmagyaráztam neki, hogy ez igazából "fa" magában, de a tárgyraggal "fát". A dómnál megkérdezte, hogy mondjuk, hogy templom, és hogy "nézd azt a templom". Annyira nevettem, nagyon aranyos volt, mondtam neki, hogy "azt a templomot". Totál kiakadt, hogy nekünk mennyire nehéz a nyelvünk. :D Néha rájön ez a magyartanulhatnék, és olyankor igazán fura dolgokat tud kérdezni. De a tárgyrag után feladta, szerintem egy darabig nem is fog kérdezősködni. :D

Szóval volt némi szuvenírvásárlás, és beültünk egy kis étterembe pizzázni olasz módra. 

Fél 9-kor volt a főtéren találkozó, és viszonylag időben el is tudtunk haza indulni. Mentünk már egy jó ideje, amikor valami pukkanást hallottam, de nem tulajdonítottam neki nagy jelentőséget. Egyszer csak félrehúzódott a busz az autópályán, és elkezdett füst áradni hátulról. Iszonyat büdös volt, és a hátul ülők elkezdtek előrefele nyomulni, kicsit mindenki pánikba esett, nem is csoda, de a középső ajtó nem nyílt. A tűzjelző már sípolt, és a füst is egyre nagyobb lett, de sikerült mindenkinek leszállnia rendben. A sofőr egyből fogta a poroltót és eloltotta a dolgot - a légkondi kigyulladt. Álltunk ott a leállósávban, este 10-kor kb az autópályán - átrakosgattak minket a korlát túloldalára, hogy ne legyen baja senkinek. Utána visszaszállítattak minket, persze sokan nem akartak, de muszáj volt - és elmentünk egy közeli benzinkútig. Odaértek a rendőrök is, papírmunka, javítás, anyámkínja, vagy 45 percet ott üldögéltünk. Elég hideg volt, és késő, de a közhangulat nem volt rossz. A másik busz is bevárt minket rendesen. 

Persze, nem is mi lettünk volna, ha nem azon a buszon ülünk, amelyik kigyullad... Elmúlt már fél 1 is, mire Foggiába értünk. Dorinával hazajöttünk, mert ő se volt valami jól, én pedig iszonyat fáradt voltam és fáztam, mert bealudtam hazafele a buszon. Silvio utánunk küldött egy lányt, hogy velünk jöjjön haza, mert közel lakik hozzánk. Azt hiszem Tunéziából jött, bár nem értettem teljesen, de azt se tudta, hol van Magyarország. PhD hallgató amúgy, de ő még úgytudta, hogy Csehszlovákia van... Nokomment. Kissé elszomorodtam, hogy ilyen manapság lehetséges.

Vasárnap muszakát gyártottunk, nagyon finom lett, most pedig szakad az eső, vagy lehet, már nem, de olyan villámlás-dörgés volt megint délután, hogy borzalmas. Ablakremegtetős. Ma este tandem, valami játékeste, viszont a torkom nem az igazi, próbáljuk magunkat kúrálni mézesteával, pálinkával, vitaminnal, mindennel.

Zsutól kaptam egy nagyon édes képet, miszerint a 32. napon is így várja, hogy visszaérjek:

<3

Pedig még elég sok nap, hogy visszatérjek; de holnapután jön anyukám!

valaki pedig vegyen nekem egy ilyet - KÖSZIKE!

nagyon zajlik az élet - egy hónap!

Pénteken felkeltünk hajnalok hajnalán - na jó, nem, csak kissé elszoktunk a korán keléstől - és elmentünk a jogi karra az egyik előadóba, ahol a nagy ESN konferencia volt. Nagyon komolynak tűnt a dolog, volt tévé, rádió is jelen, Silviót is meginterjúvolták, molinó, meg hosszú asztal mikrofonnal és névtáblácskákkal. Beszéltek arról, mi is ez az ESN, meg ők miért vannak, olaszul is, angolul is elhangzott pár megszólalás.

Vicces momentum: Silvio beszélt arról is, hogy együttműködnek a rádióval is jelenleg, és meg is említette, hogy én már voltam - "our Eszter" /a mi Eszterünk/ :) - láttam, hogy keresett a tömegben, feltettem a kezem és odaintettem, erre visszaintett mosolyogva és mindenki hátrafordult. :D Hát ilyen zavarban is rég voltam. :DDD 

ez még a csütörtöki City game előtt készült a résztvevőkről :)

A konferencia végén beszélt még a római útról is Silvio - nov. 13-15, éljen! Részleteket is megtudtunk, és fel lehetett iratkozni, úgyhogy iziben meg is tettük. Lesz két hatalmas party az összes Erasmusos diáknak, Olaszország minden pontjáról jönnek, nagyon várjuk, megyünk majd várost nézni is, és annyira remélem, hogy láthatom ismét a nagy szerelmem - A TREVI KUTAT!

Amikor vége lett így a nagy mikrofonbadumának, hoztak kaját! Bezony, ingyen büfét varázsoltak, nem is akármilyet. Minipizzák, meg minden, kóla, fanta, szóval jól belaktunk a lányokkal. Aztán még elmentünk egy jót fagyizni is, találtunk egy igazán szupi fagyizót a sétáló utca elején, és a kisadag is elég nagy. 

Aki tud olaszul, lesse meg (van videó is):

http://www.teleradioerre.it/foggia/94891/Al-via-il-Welcome-Days-Foggia-accoglie-gli-studenti-Erasmus

Este elmentünk vásárolni a lányokkal, vagyis körbenézni, sikerült is néhány dolgot venni, az a lényeg, mindenki talált magának valami jót. Nadrágot, pulcsit, ilyesmit. Vettem egy esernyőt is, mert csak esőkabátot hoztam, okosan otthon hagytam az ernyőm, és úgy szakadt az eső, amikor kijöttünk a Bershkából, hogy muszáj volt. 

Szóval hazaúsztunk - nem ám, addig voltunk a cipőboltban, hogy elállt az eső, khm - és este ismét nekiindultunk a városnak; Andrea támogatásával, mert ismét eljött értünk a városba menet. Akkora mázli, hogy pont útbaesünk neki. :D Egyemmeg, nagyon odafigyel ránk, de amúgy mindegyikük. Nagyon vigyáznak ránk, szóval üzenem haza, esélyünk sincs elkallódni!

Szóval este olyan fél11-11 fele odaértünk a Piazza Mercatora - ez egy fedett piactér a belvárosban, nem messze a Smallesttől - és ugyanúgy szakadt tovább az eső. Vittünk pálinkát, bort, és elkezdtünk beszélgetni. Nem sokan voltak ott, talán olyan éjfél fele kezdett gyűlni a tömeg. 1 körül megjelent Silvio is, indokolatlan mennyiségű alkohollal, aztán rájöttünk, miért is: az egyik srác, úristen, ha agyonütnek, se jut eszembe most a neve, de csinált egy jetpacket, csövekből és hátizsákból, amiben műanyag kannák voltak a tartályok - szóval az egyik csőből viszkikóla jött, a másikból gincitrom. Amúgy ordenáré sok gint isznak, nem is értem, hogy bírják, de nagyon nagy favorit idekint.

Eléggé jól sikerült az este, vagyis mondhatni a foglalkoztatás elérte célját, így szombat reggel konkrétan halottak voltunk, amikor elindultunk a városnéző körútra, ami a Foggia szépségei nevet viselte magán, mint program. Voltunk a katedrálisban, volt idegenvezetőnk is, ott épp egy bácsi, és voltunk az altemplomban is, sőt, az ESN-es lányok fordítottak angolra is. :)

Utána a színázba mentünk, ott is kaptunk tájékoztatót, olaszul is, angolul is, és felmehettünk a színpadra! Nagyon szép amúgy a színház belülről. 

Voltunk egy gyönyörű díszteremben az emeleten, és ott is kaptunk infókat egy konzis zongoratanártól. Nagyon érdekes volt amúgy, elmesélte egész régről az egész sztorit, hogyan is született meg az az ember, Umberto Giordano, aki építette ezt a színházat. Értettem is amúgy a nagyját, mármint az olaszt is, mert nagyon szépen beszélt az úúúr. Aztán elmentünk egy műzeumba, bocsánat, fogalmam sincs már, mi a neve, de ott is volt ilyen régészeti részleg, meg festmények, mindenféle. Elég jó volt, ahhoz képest, hogy engem nem nagyon hoznak lázba ezek a földől kiásott, megkövesedett köcsögök, de érdekes volt, tényleg.

 

 

 

Este aztán eljött a nagy buli ideje - a Replay klubban, ahol már voltunk egyszer bulizni. Most azonban elérkeztünk ahhoz a ponthoz, hogy ooolyan menő volt mindenki, hogy csak akkor léphettünk be, ha kipipáltak minket egy listán; EGY LISTÁN, bizony, hesteg jampiság, meg jóélet. Na, viccet félretéve odabent egész kajaáradat várt minket, mindenféle sós meg édes péksütik, (főleg minipizzák), szóval meg tudtunk vacsizni rendesen. Azonban alig voltak még kb 11-kor, szóval úgydöntöttünk, átnézünk a Smallestbe egy itókára. Az eső esett, mint a franc, de mi okosan elindultunk csak úgy, mondván, közel van. Andrea kivette az ernyőt a kocsiból menetközben, Fabio pedig talált egyet az utcán. :DDD Szóval kb heten két ernyővel araszolva átjutottunk a Smallestig, onnan pedig a Piazza Mercatora, ahol elvoltunk egy kicsit, mielőtt visszaindultunk volna. Egész tömeg volt, az eső ellenére. Csak félig áztunk rommá, és alig fáztunk, szóval visszaaraszoltunk a korábban már látott zseniális ernyőalábeférés technikánkkal.

Őszintén szólva nekem nagyon nem jött be amúgy a benti buli, a zene sem volt valami jó. Oké, erre aki ismer, rávágja egyből - mert nem is járok ilyen helyekre; de ez tényleg nem tetszett. Volt már, hogy buliztam, még én is, igen, én is ilyen helyen, és jó volt. Na szóval, nem ragozom, szar volt. :D De elvoltunk, az a lényeg, sokat beszélgettünk, meg hülyültünk kint a klub előtt egy párkányféleségen ülve, ahol nem áztunk. Aztán elkezdtünk énekelni - olasz, spanyol és magyar dalokat egyaránt. Aztán, amikor megálltak a rendőrök a klub előtt, inkább jobbnak láttuk, ha távozunk. De ez már lehetett hajnali 4 körül. Csak valami ellenőrzésféle lehetett, mert csak nyugodtan beszélgettek az egyik főszervezővel. De mi inkább hazaléptünk.

 

Vasárnap ment a csendes szenvedés, meg a nagymosás, csipeszember lettem...

...fullba nyomom a kretént, igen.

Hétfőn tandemen voltunk ismét - ez azonban most speckó volt, flagparty! Festettem délután kis magyarzászlókat, megint kisiskolásnak éreztem magam, vettem hurkapálcát, meg minden, és este még az arcunkra is festettünk zászlót. Nagyon kis aranyosak voltunk, egészen addig, amíg nem támadtuk meg az embereket az arcfestékkel...

Az egyik török lánynak szülinapja volt, énekeltek neki törökül, és hoztak neki kis gyertyákat is, nagyon édes volt. :)

Amúgy volt egy DJ is kivételesen a kiskocsmában, alig fértünk el most is természetesen, sőt, inkább sehogy, na szóval, minden nemzettől volt három dal a lejátszási listájában.

Tőlünk volt: 

Kispál és a Borz: Csillag vagy fecske

30y: Bogozd ki

PASO: Hungarian dish

Marco meg is jegyezte, hogy tetszenek neki. Valeriot is hallottam, hogy fütyülte a Paso szám dallamát... :D Beszélgettünk, amúgy jó volt, Andreának volt egy nagy olasz zászlója, amit magamra kötöttem, mintha szuperhős lettem volna, és így magyar színei lettek. Elmentünk egy közeli kebaboshoz, és Dorinának adtak ingyen kaját, mert azt mondta ő nem kér, spórol. Nagyon édesek voltak. :D Megkérdezték honnan jöttünk, meg minden. Andrea ismét megmentett minket, és hazahozott, és közben mesélt mindenféle "bennfentes" infóról, vagy hát olyasmiről, ami éppen itt történik Olaszországban, de a média annyira nem kapja fel. Elég elkeserítő amúgy, itt sem sokkal jobb a helyzet, mint otthon, csak ahogyan ő is mondta, ők jók abban, hogy ezt elrejtsék...

(Közben hallom, hogy elkezdett esni az eső. Villámlott is. Eléggé megijedtem.)

Kedden moziba mentüüünk! Bizony, most ilyen mozihét van, vagy micsoda, és 3 euróba kerül minden film mindenkinek. Szóval kinéztük a Hotel Transylvania 2-t, mert a lányok mondták, az első rész is nagyon édes, és gondoltuk egy mesénél nem lesz gond azzal, hogy olaszul van. Szóval kibuszoztunk az IperCoopba, és amellett van ez az óriási épület, a La cittá del cinema. Nagyon modern, nagyon hatalmas, és ekkora mozitermet én még nem láttam. Nem sokan voltak, lévén szieszta tájékán tévedtünk oda be, de mikor már kifele jöttünk, akadtak emberek. Szóval nagyon édes volt a mese, és szünet is volt közben. Ezen totál ledöbbentünk. Persze, gyerekeknek van, meg minden, de másfél órát félbevágni... :D és kiírták hatalmas betűkkel: INTERVALLO, és villany felkapcs. Aztán egyszer csak villany lekapcs, és ment tovább. Érdekes. A főgonosz denevért pedig BÉLÁNAK HÍVTÁK. NEM VICCELEK. BÉLA. Meg se haltunk a röhögéstől.

Siettünk haza mozi után, mert este vacsoraparti volt nálunk, három olasz fiút vártunk, bezony, jöttek Lurkóék is, meg Fanniék Tamarával, szóval összesen tízen voltunk végül. Lurkóék nagyon finom almáspitét dobtak össze, miután Dorinával összerámoltuk a konyhát, mert kriminális állapotban volt. :DDD Szóval amíg én szkájpoltam egy gyorsat az Imivel, addig kész is lett a süti, és nem is akkora késéssel megérkeztek a fiúk, egy hatalmas bevásárlószatyorral. Hoztak mindent, ami nekik kellett, hogy elkészíthessék a pancottót, caprese salátával. Ez tipikus foggiai recept volt, valami fura zöldséggel, kenyérrel, és elég csípősre sikeredett, de nagyon finom volt. Paradicsomos mozzarellát ettünk mellé. Nagyon helyesek voltak, aohgyan sürögtek forogtak a konyhában. Hoztak házibort is, nekünk is volt, Fanniék is hoztak, sőt, még pálinkával is meg tudtuk őket kínálni. Desszertnek jött az almáspite krémbrülés fagyival, amit Fanniék hoztak, szóval igazán jó dolgunk volt. Egészen későig jól elvoltunk, talán fél2 fele ment haza mindenki. Mondjuk a kupleráj ami maradt, az kissé lohasztó volt. :D

 

(a végén már azzal szórakoztunk, hogy mindenki a másikat fotózta :D dehogy volt baj)

Szerdán Lurkó meghívott minket ebédre, isteni finom tengergyümölcseis tésztát ettünk. utána fénymásoltunk mindenféle dolgokat az egyetemi boltban a jogi karon, amúgy nagyon jó áron van, 25 oldalért fizettünk kereken egy eurót. És aztán mentünk dinamikus pszichológia órára - bizony, végre! Nos, a tanárnővel már beszéltem korábban, nagyon kedves, és szimpatikus, de olyan gyorsan beszél, 20 perc után megfájdult a fejem. De egész jól értettem, miről beszél. Így, hogy több mint egy órán keresztül folyamatosan olasz beszédet hallottam, óra után is könnyebb volt olaszul beszélni vele. Beszéltünk a másik tanárnővel is, szóval péntek délben egyeztetünk már az előrehozott vizsgákról. 

Annyira tetszett, ahogyan bemutatta amúgy órán a szimpátia és az empátia közti különbséget. A szimpátiánál, ha esel, esek veled, az empátiánál mögötted lépkedek, és tartom a válladon a kezem, de nem vezetlek. Hagyom, hogy járd a saját utad, de ha szükség van rá, segítelek. :) Ha elesel, felhúzlak.

Csütörtök reggel is van óra, remélem, fel tudok kelni. Kíváncsi vagyok, mennyit dobna ez így az olaszomon, valószínűleg elég sokat. Szóval izgalmas, az biztos.

Óra után nagybevásárlást tartottunk, és szatyrokkal megpakolva, mint a jó háziasszonyok hazaértünk. Elég nagy kupi volt itthon, és elég gyorsan rendet kellett teremtenünk: jöttek este a főbérlők. Mondjuk pont akkor, amikor szedték a nápolyi kirándulásra a pénzt az egyetemnél, szóval Fanni elment Dorina és én nevemben. Bevásárlás előtt megcsináltuk a negyedik fotót - most csak hárman, másik Dorinánk éppen Magyarországon van egyetemi dolgok miatt, szóval ezen hárman ülünk, és szomorú fejet vágunk. De azért boldog négy hetet nekünk itt! Amúgy ma 27 fok volt. HUSZONHÉT. Hihetetlen. Majdnem meghaltunk hosszúnadrágban. Egy napos nyár lett így szerdára...

A tulajok nagyon aranyosak voltak, hoztak mindenkinek még takarót, megkóstolták az almáspiténket is, azt mondták finommm - hallod, Lurkó :D ügyes vagy. Szóval meséltük nekik, hogy megyünk Nápolyba, egyből mondták, nagyon vigyázzunk az értékeinkre, ne is vegyünk magunkra ékszert se, semmit se. Bezony, ennyire durva a helyzet, remélem nem lesz semmi gond. Nagyon kis édik voltak, mondták majd jönnek kb. egy hónap múlva. Amúgy ők Bariban laknak.

Utána hatalmas szkájpolásokat tartottam - anyával, és Zsuval is <3 Nagyon jó volt :))) Most pedig esik az eső, villámlik, dörög, elég para. 

Szóval egy hónapos mérföldkő - olyan sok, de mégis kevés, nem tudom, még három hét, amíg egy hétre hazarepülök egyetemi dolgok miatt. Furcsa belegondolni, hogy már ennyi idő eltelt, tényleg, iszonyat módon hiányoznak az otthoniak (kisnyulacskám is, de kapom az update-et Imitől, képekkel:)) de már itt is egészen otthon vagyunk.

de mindent összevetve nagy boldogság itt lenni :)

PUSZI ÉS ÖLELÉS HAZA!