anyukám itt - újabb egy hét telt el ;

Na hát a tandem este eredménye múlt hétfőn egy csodálatos vers lett a pálinkáról, amit Tamarával és Marcóval költöttünk.

O palinka palinka
You are the queen of the ink
You are the best that ever happened to me
You are my life
I am gonna propose to you to be my wife
You are a hungarian treasure
I am going to be there for you for sure
But it is enough if i say that
I am gonna drink you until i am dead

Andrea még kötözködött, hogy majd ő kijavítja jobbra, aztán másnap el is küldte az ő verzióját, az se lett rossz. :))
Kedden voltunk az Erasmus irodában pár igazolásért még, majd besétáltunk Lurkóval a semmiért Tizianahoz, mert nem volt ott... Szóval tök jó volt. Ja, nem, az a nő mostmár kezd nagyon az agyunkra menni. De utána voltam egy kicsit vásárolni, bementem végre a KiKo-ba, és megnézegettem a körömlakkokat. <3 (Vettem is, de csak hármat, visszafogtam magam.) Szóval nem volt km-hiányom, aznap szerintem lazán legyalogoltam egy tízest. :D

Szerdán ismét kimentünk Tizikéhez, mivel mindenkinek írt, hogy menjünk aláírásért a Learning Agreementre, mert megváltoztattuk a dolgokat. Odaértünk, erre nézett ránk, hogy hol vannak a papírok? Ja, aranyom, aszondtad elég elküldeni emailben. Ja, hát neki rossz a nyomtatója. Oké, mit csináljunk? Hát ő nem tudja. Nagyon csúnyán nézhettünk rá, mert aztán kerített egy faszit, aki kinyitott nekünk valami számítógépes termet, ahol ki tudtuk nyomtatni, és aláírta. Mindez laza 43 percünkbe telt az épületben, ami egy óriási labirintus változatlanul. Majd még pecsétet kellett rá szerezni, de csávókám nem értette abban az irodában, hogy mind a hetünknek már alá van írva, csak nyomja rá a pemzlit, neeem, ő végig nézegette mind a hét lapot. Egyem a szívét.

Szóval olasz ügyintézés - dehogy kapartuk a falat ismét. De sikerült végülis. Halleluja.

Délután jött anyukáááám!, és este besétáltunk a belvárosba, bár esett az eső, de azért körbe tudtunk nézni. Pizzáztunk, meg megmutattam neki a színházat is, mert ő ugye nagy színházas. 

Csütörtökön körbenéztünk még Foggiában, meg az ipercoop nevezetű plázaszerűségben, mert még mindig esett az a nyomi eső, és elég rossz idő volt, de jól elnézelődtünk. Visszafele vártuk a buszt, de előbb elment, mint ki volt írva - milyne meglepő :D és a túloldalról átjött egy nénike, hogy minek állunk itt a megállóban, szálljunk fel majd vele, ami jön, mert úgyis körbemegy. Mondtuk, ó, de cuki, de köszi, megvárjuk. Vártunk kb 20 percet, jött a busz - a nénike rajta. :D Hát annyira nevettünk, de a nyényi is. :DDD

Pénteken Bariban voltunk egész nap, megnéztük a tengert, annyira hullámzott, nagyon durva volt. Fújt a szél, de már sütött a nap. Olyan szép az a város, megint voltunk az óváros részén, ebédeltünk a főutca mellett, a templomban gyújtottunk gyertyát, és narancslevet ittunk délután egy kávézóban. Volt már fél8, mire visszaértünk Foggiába.

ez az új sálam, köszi anya <3

Én péntek este még bementem a többiekhez a belvárosba kicsit, egy bárban voltunk, és angolul scrabbleztünk. A mi csapatunk nyert. :3 Volt egy olasz random lánynak szülinapja, és hoztak tortát, meg énekeltek, meg minden, és még nekünk is adtak belőle. :D Nagyon aranyosak voltak.

Szombaton elmentünk a tengerhez Manfredoniába. Nagyon szép idő volt aznap is, napsütés, 23 fok, durva. Még mielőtt mentünk volna, vártuk a buszt az állomáson, megkérdeztem egy fazont, hogy innen megy-e, mondta igen, elkezdtünk angolul beszélgetni, és azt hitte, hogy angol vagyok. :D De nagyon szépen beszélt, semmi olasz akcentus, meg ilyenek. Nagyon kedves volt. Mint itt az emberek 99%-a. Szóval sétáltam a tengerben mezítláb, nem volt valami meleg, az igaz, de nagyon szép volt.

Amikor feljöttünk a tengerpartról, már szieszta volt, szóval viccesen kihalt volt az egész főutca. :D Ettünk olyan finom fagyit, bár kissé nutellatúladagolásom lett, pedig csak az egyikféle volt olyan.

Visszafele persze egy bárban kellett megvenni a buszjegyet - ez náluk tök természetes. Manfredoniában csak olaszul beszéltem, mivel más nyelven nem nagyon tudtak, de szerencsére ment.

Vasárnap korán indultunk a vonatra, ami Bariba ment, onnan ment anya tovább a reptérre - szegény este nyolcra ért haza Veszprémbe. Mondjuk 1300 km, így nézve nem sok, de azért durva, mennyit kell utazni, na meg várakozni.

TÖKJÓ, HOGY ITT VOLT! <3

Ma hétfő van - tandemre megyünk este, Dorina barátja megérkezett, Fanni szülei és tesója még szombaton, másik Fanninkhoz holnap jön vendég, szóval nagy vendégeskedés van, Lurkóhoz is jönnek hamarosan, aztán Évihez, de közben mi Fannival szerdához egy hétre repülünk haza - az már tényleg mindjárt itt van.

Ma is game night-ot hirdettek, de nem igazán azért megyünk, hogy játszunk - van pár praktikus kérdésünk a srácokhoz, akik Milánóban voltak az Expón az elmúlt pár napban, szóval nem tudtunk nagyon kommunikálni. Na, majd ma este.

Vicces volt, mert konkrétan megálmodtam az egyik beadandómat ma, szóval ennek kifejezetten örültem, még ha a tegnap éjjelem nem is volt valami mesés. De az mindegy is, az nem ennek a blognak a témája, hogy hogyan áll a lelkivilágom. :D Szóval, ma gémnájt, holnaptól pedig beadandóírás ezerrel, de inkább ezerkétszázzal.

Arrivederci, Eszter out.