Pénteken felkeltünk hajnalok hajnalán - na jó, nem, csak kissé elszoktunk a korán keléstől - és elmentünk a jogi karra az egyik előadóba, ahol a nagy ESN konferencia volt. Nagyon komolynak tűnt a dolog, volt tévé, rádió is jelen, Silviót is meginterjúvolták, molinó, meg hosszú asztal mikrofonnal és névtáblácskákkal. Beszéltek arról, mi is ez az ESN, meg ők miért vannak, olaszul is, angolul is elhangzott pár megszólalás.
Vicces momentum: Silvio beszélt arról is, hogy együttműködnek a rádióval is jelenleg, és meg is említette, hogy én már voltam - "our Eszter" /a mi Eszterünk/ :) - láttam, hogy keresett a tömegben, feltettem a kezem és odaintettem, erre visszaintett mosolyogva és mindenki hátrafordult. :D Hát ilyen zavarban is rég voltam. :DDD
ez még a csütörtöki City game előtt készült a résztvevőkről :)
A konferencia végén beszélt még a római útról is Silvio - nov. 13-15, éljen! Részleteket is megtudtunk, és fel lehetett iratkozni, úgyhogy iziben meg is tettük. Lesz két hatalmas party az összes Erasmusos diáknak, Olaszország minden pontjáról jönnek, nagyon várjuk, megyünk majd várost nézni is, és annyira remélem, hogy láthatom ismét a nagy szerelmem - A TREVI KUTAT!
Amikor vége lett így a nagy mikrofonbadumának, hoztak kaját! Bezony, ingyen büfét varázsoltak, nem is akármilyet. Minipizzák, meg minden, kóla, fanta, szóval jól belaktunk a lányokkal. Aztán még elmentünk egy jót fagyizni is, találtunk egy igazán szupi fagyizót a sétáló utca elején, és a kisadag is elég nagy.
Aki tud olaszul, lesse meg (van videó is):
http://www.teleradioerre.it/foggia/94891/Al-via-il-Welcome-Days-Foggia-accoglie-gli-studenti-Erasmus
Este elmentünk vásárolni a lányokkal, vagyis körbenézni, sikerült is néhány dolgot venni, az a lényeg, mindenki talált magának valami jót. Nadrágot, pulcsit, ilyesmit. Vettem egy esernyőt is, mert csak esőkabátot hoztam, okosan otthon hagytam az ernyőm, és úgy szakadt az eső, amikor kijöttünk a Bershkából, hogy muszáj volt.
Szóval hazaúsztunk - nem ám, addig voltunk a cipőboltban, hogy elállt az eső, khm - és este ismét nekiindultunk a városnak; Andrea támogatásával, mert ismét eljött értünk a városba menet. Akkora mázli, hogy pont útbaesünk neki. :D Egyemmeg, nagyon odafigyel ránk, de amúgy mindegyikük. Nagyon vigyáznak ránk, szóval üzenem haza, esélyünk sincs elkallódni!
Szóval este olyan fél11-11 fele odaértünk a Piazza Mercatora - ez egy fedett piactér a belvárosban, nem messze a Smallesttől - és ugyanúgy szakadt tovább az eső. Vittünk pálinkát, bort, és elkezdtünk beszélgetni. Nem sokan voltak ott, talán olyan éjfél fele kezdett gyűlni a tömeg. 1 körül megjelent Silvio is, indokolatlan mennyiségű alkohollal, aztán rájöttünk, miért is: az egyik srác, úristen, ha agyonütnek, se jut eszembe most a neve, de csinált egy jetpacket, csövekből és hátizsákból, amiben műanyag kannák voltak a tartályok - szóval az egyik csőből viszkikóla jött, a másikból gincitrom. Amúgy ordenáré sok gint isznak, nem is értem, hogy bírják, de nagyon nagy favorit idekint.
Eléggé jól sikerült az este, vagyis mondhatni a foglalkoztatás elérte célját, így szombat reggel konkrétan halottak voltunk, amikor elindultunk a városnéző körútra, ami a Foggia szépségei nevet viselte magán, mint program. Voltunk a katedrálisban, volt idegenvezetőnk is, ott épp egy bácsi, és voltunk az altemplomban is, sőt, az ESN-es lányok fordítottak angolra is. :)
Utána a színázba mentünk, ott is kaptunk tájékoztatót, olaszul is, angolul is, és felmehettünk a színpadra! Nagyon szép amúgy a színház belülről.
Voltunk egy gyönyörű díszteremben az emeleten, és ott is kaptunk infókat egy konzis zongoratanártól. Nagyon érdekes volt amúgy, elmesélte egész régről az egész sztorit, hogyan is született meg az az ember, Umberto Giordano, aki építette ezt a színházat. Értettem is amúgy a nagyját, mármint az olaszt is, mert nagyon szépen beszélt az úúúr. Aztán elmentünk egy műzeumba, bocsánat, fogalmam sincs már, mi a neve, de ott is volt ilyen régészeti részleg, meg festmények, mindenféle. Elég jó volt, ahhoz képest, hogy engem nem nagyon hoznak lázba ezek a földől kiásott, megkövesedett köcsögök, de érdekes volt, tényleg.
Este aztán eljött a nagy buli ideje - a Replay klubban, ahol már voltunk egyszer bulizni. Most azonban elérkeztünk ahhoz a ponthoz, hogy ooolyan menő volt mindenki, hogy csak akkor léphettünk be, ha kipipáltak minket egy listán; EGY LISTÁN, bizony, hesteg jampiság, meg jóélet. Na, viccet félretéve odabent egész kajaáradat várt minket, mindenféle sós meg édes péksütik, (főleg minipizzák), szóval meg tudtunk vacsizni rendesen. Azonban alig voltak még kb 11-kor, szóval úgydöntöttünk, átnézünk a Smallestbe egy itókára. Az eső esett, mint a franc, de mi okosan elindultunk csak úgy, mondván, közel van. Andrea kivette az ernyőt a kocsiból menetközben, Fabio pedig talált egyet az utcán. :DDD Szóval kb heten két ernyővel araszolva átjutottunk a Smallestig, onnan pedig a Piazza Mercatora, ahol elvoltunk egy kicsit, mielőtt visszaindultunk volna. Egész tömeg volt, az eső ellenére. Csak félig áztunk rommá, és alig fáztunk, szóval visszaaraszoltunk a korábban már látott zseniális ernyőalábeférés technikánkkal.
Őszintén szólva nekem nagyon nem jött be amúgy a benti buli, a zene sem volt valami jó. Oké, erre aki ismer, rávágja egyből - mert nem is járok ilyen helyekre; de ez tényleg nem tetszett. Volt már, hogy buliztam, még én is, igen, én is ilyen helyen, és jó volt. Na szóval, nem ragozom, szar volt. :D De elvoltunk, az a lényeg, sokat beszélgettünk, meg hülyültünk kint a klub előtt egy párkányféleségen ülve, ahol nem áztunk. Aztán elkezdtünk énekelni - olasz, spanyol és magyar dalokat egyaránt. Aztán, amikor megálltak a rendőrök a klub előtt, inkább jobbnak láttuk, ha távozunk. De ez már lehetett hajnali 4 körül. Csak valami ellenőrzésféle lehetett, mert csak nyugodtan beszélgettek az egyik főszervezővel. De mi inkább hazaléptünk.
...fullba nyomom a kretént, igen.
Hétfőn tandemen voltunk ismét - ez azonban most speckó volt, flagparty! Festettem délután kis magyarzászlókat, megint kisiskolásnak éreztem magam, vettem hurkapálcát, meg minden, és este még az arcunkra is festettünk zászlót. Nagyon kis aranyosak voltunk, egészen addig, amíg nem támadtuk meg az embereket az arcfestékkel...
Az egyik török lánynak szülinapja volt, énekeltek neki törökül, és hoztak neki kis gyertyákat is, nagyon édes volt. :)
Amúgy volt egy DJ is kivételesen a kiskocsmában, alig fértünk el most is természetesen, sőt, inkább sehogy, na szóval, minden nemzettől volt három dal a lejátszási listájában.
Tőlünk volt:
Marco meg is jegyezte, hogy tetszenek neki. Valeriot is hallottam, hogy fütyülte a Paso szám dallamát... :D Beszélgettünk, amúgy jó volt, Andreának volt egy nagy olasz zászlója, amit magamra kötöttem, mintha szuperhős lettem volna, és így magyar színei lettek. Elmentünk egy közeli kebaboshoz, és Dorinának adtak ingyen kaját, mert azt mondta ő nem kér, spórol. Nagyon édesek voltak. :D Megkérdezték honnan jöttünk, meg minden. Andrea ismét megmentett minket, és hazahozott, és közben mesélt mindenféle "bennfentes" infóról, vagy hát olyasmiről, ami éppen itt történik Olaszországban, de a média annyira nem kapja fel. Elég elkeserítő amúgy, itt sem sokkal jobb a helyzet, mint otthon, csak ahogyan ő is mondta, ők jók abban, hogy ezt elrejtsék...
(Közben hallom, hogy elkezdett esni az eső. Villámlott is. Eléggé megijedtem.)
Kedden moziba mentüüünk! Bizony, most ilyen mozihét van, vagy micsoda, és 3 euróba kerül minden film mindenkinek. Szóval kinéztük a Hotel Transylvania 2-t, mert a lányok mondták, az első rész is nagyon édes, és gondoltuk egy mesénél nem lesz gond azzal, hogy olaszul van. Szóval kibuszoztunk az IperCoopba, és amellett van ez az óriási épület, a La cittá del cinema. Nagyon modern, nagyon hatalmas, és ekkora mozitermet én még nem láttam. Nem sokan voltak, lévén szieszta tájékán tévedtünk oda be, de mikor már kifele jöttünk, akadtak emberek. Szóval nagyon édes volt a mese, és szünet is volt közben. Ezen totál ledöbbentünk. Persze, gyerekeknek van, meg minden, de másfél órát félbevágni... :D és kiírták hatalmas betűkkel: INTERVALLO, és villany felkapcs. Aztán egyszer csak villany lekapcs, és ment tovább. Érdekes. A főgonosz denevért pedig BÉLÁNAK HÍVTÁK. NEM VICCELEK. BÉLA. Meg se haltunk a röhögéstől.
(a végén már azzal szórakoztunk, hogy mindenki a másikat fotózta :D dehogy volt baj)
Szerdán Lurkó meghívott minket ebédre, isteni finom tengergyümölcseis tésztát ettünk. utána fénymásoltunk mindenféle dolgokat az egyetemi boltban a jogi karon, amúgy nagyon jó áron van, 25 oldalért fizettünk kereken egy eurót. És aztán mentünk dinamikus pszichológia órára - bizony, végre! Nos, a tanárnővel már beszéltem korábban, nagyon kedves, és szimpatikus, de olyan gyorsan beszél, 20 perc után megfájdult a fejem. De egész jól értettem, miről beszél. Így, hogy több mint egy órán keresztül folyamatosan olasz beszédet hallottam, óra után is könnyebb volt olaszul beszélni vele. Beszéltünk a másik tanárnővel is, szóval péntek délben egyeztetünk már az előrehozott vizsgákról.
Annyira tetszett, ahogyan bemutatta amúgy órán a szimpátia és az empátia közti különbséget. A szimpátiánál, ha esel, esek veled, az empátiánál mögötted lépkedek, és tartom a válladon a kezem, de nem vezetlek. Hagyom, hogy járd a saját utad, de ha szükség van rá, segítelek. :) Ha elesel, felhúzlak.
Csütörtök reggel is van óra, remélem, fel tudok kelni. Kíváncsi vagyok, mennyit dobna ez így az olaszomon, valószínűleg elég sokat. Szóval izgalmas, az biztos.
Óra után nagybevásárlást tartottunk, és szatyrokkal megpakolva, mint a jó háziasszonyok hazaértünk. Elég nagy kupi volt itthon, és elég gyorsan rendet kellett teremtenünk: jöttek este a főbérlők. Mondjuk pont akkor, amikor szedték a nápolyi kirándulásra a pénzt az egyetemnél, szóval Fanni elment Dorina és én nevemben. Bevásárlás előtt megcsináltuk a negyedik fotót - most csak hárman, másik Dorinánk éppen Magyarországon van egyetemi dolgok miatt, szóval ezen hárman ülünk, és szomorú fejet vágunk. De azért boldog négy hetet nekünk itt! Amúgy ma 27 fok volt. HUSZONHÉT. Hihetetlen. Majdnem meghaltunk hosszúnadrágban. Egy napos nyár lett így szerdára...
A tulajok nagyon aranyosak voltak, hoztak mindenkinek még takarót, megkóstolták az almáspiténket is, azt mondták finommm - hallod, Lurkó :D ügyes vagy. Szóval meséltük nekik, hogy megyünk Nápolyba, egyből mondták, nagyon vigyázzunk az értékeinkre, ne is vegyünk magunkra ékszert se, semmit se. Bezony, ennyire durva a helyzet, remélem nem lesz semmi gond. Nagyon kis édik voltak, mondták majd jönnek kb. egy hónap múlva. Amúgy ők Bariban laknak.
Utána hatalmas szkájpolásokat tartottam - anyával, és Zsuval is <3 Nagyon jó volt :))) Most pedig esik az eső, villámlik, dörög, elég para.
Szóval egy hónapos mérföldkő - olyan sok, de mégis kevés, nem tudom, még három hét, amíg egy hétre hazarepülök egyetemi dolgok miatt. Furcsa belegondolni, hogy már ennyi idő eltelt, tényleg, iszonyat módon hiányoznak az otthoniak (kisnyulacskám is, de kapom az update-et Imitől, képekkel:)) de már itt is egészen otthon vagyunk.
de mindent összevetve nagy boldogság itt lenni :)
PUSZI ÉS ÖLELÉS HAZA!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése