Szombaton megembereltük magunkat és hatkor felkeltünk, hogy elinduljunk egy jót kirándulni. Először vonattal mentünk Bariba (másfél óra) aztán onnan tovább Monopoliba.
Ami vicces, hogy a sima vonatjegyeknél nincs olyan, hogy diák, vagy bármiféle kedvezmény, legalábbis számunkra - őket aztán nem érdekli, hogy tanulsz-e vagy sem, fizetni kell ugyanúgy. :D Szóval így az utazásunk nem volt éppen olcsó. Bariba oda-vissza volt majdnem 19 euró a jegy, Bari-Monopoli útvonal pedig 6 és fél euró.
Bariban volt két teljes óránk, mielőtt tovább utaztunk volna, úgyhogy sétáltunk egyet és körbenéztünk. Nagyon szép város, végigmentünk egy hosszú sétálóutca szerűségen és az óvárosba is bekukkantottunk. Összefutottunk egy magyar turistacsoporttal, nagyon aranyosak voltak, kérdezték mifélék vagyunk, meg mit csinálunk itt, és aranyosan integettek, amikor elváltunk. Furcsa, mert alig három hete vagyunk itt, de olyan jó volt másoktól is magyar szót hallani. :) Na meg, mivel Tamara is velünk volt, gyakran egymás között is angolul beszéltünk, hogy ő is értse, mit mondunk.
Annyira tipikus utcaképeket láttunk, gyönyörű volt, és a tengerpartig elsétáltunk. Mindenhol pálmafák, a nap is szépen sütött, tényleg jó időnk volt.
Kicsit kiélhettem magam fotózás-ügyileg is. :)))
Délben átvonatoztunk Monopoliba, fél órás út volt. Akkora mákunk volt, mikor felültünk a vonatra, pont akkor kezdett el szakadni, de olyan brutális módon, és mire leszálltunk, ott már szépen sütött a nap. Igazi kisváros a tengerparton, a sziesztaidő előtt nem sokkal értünk oda. Próbáltunk keresni valami étterem-féleséget, hogy együnk valami meleget, de nem nagyon jártunk sikerrel. Igazi labirintusszerű kis sikátorokon keresztül sétáltunk a parton, láttunk egy hatalmas kikötőt is. Aztán ettünk egy focaccia-t közösen az egyik kisboltban, és utána sikeresen találtunk egy szabadstrand-féleséget. Homokos-picitköves tengerpartnál kötöttünk ki, és jópár órát elvoltunk. A víz elég hideg volt, én nem is mertem fürdeni, de azért térdig móka volt. Gyűjtöttem ismét köveket, meg fotóztam itt is, és menekültem a napsugarak elől az árnyékba, mert október ide vagy oda, az albínóságom nem hagyott nyugodni most sem. De legalább nem égtem le.
Aztán pedig olyan fagyit sikerült ennünk az állomásra visszafele menet - óóóó, anyááám... Képzeld el azt a jelenetet, amikor hét lány besétál egy fagyizóba és egyszerre kezd el ámuldozni, hogy micsoda választék és látvány. :D A kiszolgálók is jót mosolyogtak rajtunk. Igazi lapátos fagyi volt.
Eredetileg úgy terveztük, hogy hazafele Bariban is töltünk még időt, de nagyon elfáradt mindenki, úgyhogy hatkor beértünk Bariba, és a 18.10-es vonattal jöttünk is haza Foggiába.
Este valahogy mégis rávettük magunkat, hogy benézzünk a városba, persze egy jó bubis rozé a segítségünkre volt, na meg a NAGYIS KÓLA! Végre találtunk olyat, amin Nonna felirat volt. :) Egymást mindig nagyinak hívjuk, mert folyton fáradtak vagyunk, fáj mindenünk, és teljesen nagyisak vagyunk. Szóval a nagyik ittak egy kis nagyi kólát, és továbbindultak. Nem volt amúgy hú de nagy szám az este, vagy lehet csak nekem nem, de nagyon tetszett az a sörbolt, ahova a fiúk elvittek minket. Egészen hihetetlen választék volt, mindenféle színű, ízű, országból való sörökből. Aztán persze a Smallest előtt kötöttünk ki. Végre megsimogattam egy kiskutyát! Annyira hiányzik az állatszeretgetés, és Marco megállapította, hogy ez lesz az Erasmus mission - Eszternek kiskutyát találni, akit megszeretgethet. De végre sikerült. Nagyon kis muki volt.<3
Lassan három hete itt vagyok ; érzem magamon, ohgy most kicsit nehezebb, meg kissé nem találom a helyem, de amúgy persze, jól érezzük magunkat, csak elértem a limitem. De majd átlendülök.
Vasárnap nagy punnyadások voltak, ma hétfő van - otthoni dolgokkal foglalkozás, és este Tandem ismét, azt megnézzük közösen, elvileg jön mindenki. :)
Az otthonlevőknek hatalmas virtuális ölelést küldök, és várom, hogy jöjjetek!!! <3
ez pedig egy igen eszteres képre sikeredett.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése