Szombat reggel sikeresen megérkeztünk időben a
megbeszélt helyre, de mivel két busszal mentünk Viagnoticába, a jó olasz
mentalitásnak köszönhetően 20 perces késéssel indultunk, mert a második busz
késett. :D Egy órás volt kb. az út, aztán leszálltunk a buszról és egy 3 km-es
ösvény vezetett a strandhoz. Csodaszép az a hely, aki erre jár, semmiképpen se
hagyja ki, még árnyékot is tudtunk vadászni a sziklák tövében. A tenger
gyönyörű tiszta volt és jó hűvös, hatalmas hullámokkal. Fürödtünk,
röplabdáztunk, és még bort is hoztak nekünk drága szervezőink. Összeismerkedtünk
pár emberrel, sőt, néhány helyivel is – egy fazon, akinek állítása szerint
szülinapja volt, lefotózkodott velünk. :D Vadásztunk szép köveket is, lányok,
viszek haza nektek!
Egész késő délutánig maradtunk, úgy indultunk
visszafele, hogy már elkezdett csöpögni az eső. Enyhe napszúrást sikerült
összeszednem, így a visszafele séta tragikus módon szar volt, elnézést, szebben
ezt képtelenség megfogalmazni. Rázott a hideg, de közben iszonyat melegem is
volt, szédültem, ami azért nem volt praktikus, mert elég nagy magasságokban
gyalogoltunk a hegyen. Dorina támogatásával és Évitől kapott gyógyszerrel
sikerült aztán magamhoz térnem egy kicsit, köszi, lányok. <3 Egy pöppet most
rákuram vagyok a spongyabobból, remélem, ez hamar elmúlik. Itt mindenkinek
amúgy olyan jó színe van, és bírja a napot, úgyhogy enyhe hátránnyal indultam
már eleve.
Visszafele megálltunk Manfredoniában is, és sétáltunk
egyet, sőt, még fagyiztunk is - igazi lapátos olasz fagyit. :) Oda biztosan vissza fogunk menni a
lányokkal, mert kb. fél óra busszal, de vonat is megy, van strand is, és egy
hosszú, szép sétálóutca, ahol csudi boltokat láttunk. Van ott egy erőd,
várféleség, nem tudjuk mi az, de azt is meg akarjuk majd nézni. Annyira
gyönyörűek amúgy az utcák, teljesen megvan a mediterrán hangulat mindenhol, a
pálmafák, a szép erkélyek és épületek, a hömpölygő, hangos tömeg mindenhol.
Kicsit furán néztek ránk mondjuk, lehettünk vagy nyolcvanan, ahogy végigmentünk
a sétálón…:D
Este fél 11 fele valahogy életet leheltünk magunkba és
elindultunk a foggiai éjszakába, hogy találkozzunk a többiekkel. A Smallest
nevű helyen vettünk is némi italt – az Erasmusosok számára külön italakciók
voltak -, majd kiültünk a közeli térre. Ismét csomó rohangáló kisgyereket
láttunk, pedig már bőven elmúlt fél 12 is, de ők energikusan kergetőztek és
énekeltek. Amúgy annyi csodaszép kisbaba és kisgyerek van itt, hihetetlen. A
végén be is talált minket pár helyi srác, akik nem sokat beszéltek angolul, és
elég viccesen próbáltak ismerkedni, aztán végül visszamentünk a Smallest elé,
ahol már egész tömegnyi Erasmusos tartózkodott. Próbáltunk a spanyolokkal is
ismerkedni, de nem sokat beszélnek angolul, meg olaszul is csak kicsit, úgyhogy
ment az activity, aztán feladtuk. :D Amúgy ők nagyon sokat énekelnek, és ők
vannak a legtöbben. Tanítgattuk egymást mindenféle nyelven egész este, így már
tudok pl. törökül is pár szót, és Mete és Valerio is tanultak már magyarul
néhány hasznos kifejezést… :D Vagy hát attól függ, honnan nézzük a hasznost. Ez
relatííív, kérem.
Ami rendkívül mulatságos, hogy a nevek komolyan
annyira tipikusak, mint a filmekben. :D Olaszoknál is, spanyoloknál is.
Találkoztunk Juannal, Pablóval, Antonióval, Giovannival, Valeriával, zseniálisak
ezek a nevek, tényleg. Nagyon furcsa, amikor számokat cserélünk, hogy már ilyen
kontaktok is vannak a telefonomban.
Hatalmas tömeg volt még fél 4-kor is a kis kocsma
előtt az úton, néha elhaladt egy-egy autó, de nem dudáltak, türelmesen megvárták,
amíg a részegedő fiatalság odébb megy, hogy tovább haladhassanak. Valerio
mindenképpen szerette volna, hogy kipróbáljuk a cioccolatino (talán így írják)
nevezetű akármit, ami azért különleges, mert a „pohár”, amiből iszod, az
csokiból van, amit aztán megehetsz, de sajnos a kicsit odébb levő bárban, ahol
meg akartuk mindezt ejteni, már elfogyott. De feltétlenül ki kell próbálnunk,
azt mondta, ez ilyen Erasmusos kötelező kör. Ha sikerül
ilyet fogyasztanunk, mindenképpen beszámolok, hogy milyen.
Hajnali 4-re sikerült is hazamásznunk jó hangulatban.
Nagyon jó kis este kerekedett végül az egészből, ahhoz képest, hogy mennyire
fáradtan és leharcolva indultunk el.
Ma, azaz vasárnap, egész délután szakadt az eső,
villámlott, dörgött, most állt el nemrég. Ma Évinek szülinapja van, már éjjel
is énekeltünk neki magyarul, de spanyolul is a spanyolokkal, boldog szülinapot!
Úgyhogy este összegyűlünk majd egy kis ünneplésre náluk.
Holnap már megyünk az egyetemre, hivatalos papírokat
intézni, délután már az olasz tanárnővel is lesz találkozó és este egy össznépi
Erasmusos találka is lesz. Később pedig jönnek a főbérlők, rendes szerződést
írni. Hosszú nap lesz, az biztos…
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése